Idegesnek tűnik.Idegesnek tűnik.
Csodálkozik? Nem voltam még ilyen helyzetben.
Milyenben?
Ilyen zűrzavarosban. Ted Sator menesztése, a büntetések, a sztrájk, mind-mind külön is elgondolkodtató, hát még így, egyben…
Jóban volt az amerikai edzővel, ugye?
Kimondottan.
Amikor felkérték, legyen ideiglenesen a helyettese, azonnal igent mondott?
Volt rá más lehetőségem?
Gondolom, igen.
Nézze, azért Sator és én nem vagyunk egy súlycsoportban. Már ami az anyagi lehetőségeinket illeti. Ő elmegy, és nem hiszem, hogy bajban lenne. Nekem azonban, nem tagadom, nagy nehézségeket okozna, ha munka nélkül maradnék.
A mai világban érthető indok…
Félre ne értsenek, nem csak ezért vagyok még mindig az öltözőben, viszont ez is fontos, mondhatni életmentő szempont. Szeretem az edzősködést, bár tartom, amit korábban is mondtam: jobban érzem magam segítőként. De most ismét úgy hozta a helyzet, hogy nekem kell irányítanom.
Meddig?
Jó kérdés… Meglátjuk. Addig is teszem a dolgom.
Új szerződést kötött?
Eddig sem volt.
Nem?
Nem.
Meglepő…
Szóbeli megállapodásunk van. De nem zavart a munkában.
Olyan, mint az Alba Volán Szurgent Lajosa. Előveszik, ha kell.
Jól hangzik, megtisztelő az elnevezés.
Szereti az effajta tűzoltómunkát is?
Jobb lenne, ha béke lenne…
Tehát nincs?
Most mit mondjak… Maradjunk annyiban, ebben a több táborra szakadt öltözőben most nem egyszerű a feladatom.
Nagy a széthúzás?
A szennyest nem akarom kiteregetni, de nem titok, vannak ellentétek. De bízom a játékosok intelligenciájában, a szezon hátralévő részét csak átvészeljük valahogy.
Mi vezetett idáig?
Jó kérdés, én nem éreztem, hogy probléma lenne. A csíkszeredai vereség után viszont csak kapkodtam a fejem.
Az edzői stáb ötlete volt az út?
Nem.
Egyetértett vele?
Más terveink voltak, de a vezetőség döntését tiszteletben tartva alapozásból is elmentünk a tornára. Ott aztán jött egy rossz meccs és az ismert forgatókönyv. Bárcsak visszaforgathatnánk az idő kerekét!
Ön szerint egy meccsen múlt?
Naiv volnék?
