A Partizan az első
Pedig olyan szépen alakult.
Andrija Prlainovics ugyan a legelső emberelőnyből bevarrta a Partizan első gólját, mégis a Vasas mehetett pihenni gólelőnnyel. Vörös Viktor ugyanis mesésen forgatta be emberét centerben, Varga Dániel azonos minőségű passzal szolgálta ki öccsét, Dénes pedig stílusosan pöccintette a léc alá a labdát. Ez pedig nem kis tett sok ezer fanatikus előtt a Banjica uszodában, amely nemcsak Belgrád, hanem egész Szerbia pólóközpontja. Amelyben kezdetben majdhogynem oktatott a magyar bajnok, legalábbis védekezésben. Olyan mélyre helyezte a kézerdőt hátrányban, amennyire csak lehetett, az akadály átlőhetetlen volt. Vladimir Vujaszinovics is csak akkor lett gólszerző, amikor az amúgy jól védő Nagy Viktor feleslegesen rá és a két Vasas-bekkre repült: a kupac alól nem volt nehéz az üres kapuba passzolni.
Filip Filipovics sem akart lemaradni a csapatkapitány mögött, ugyanúgy háromig jutott a végére, mint „Vuja”: a második negyed elején ő sejtette először a nekünk szomorkás végkifejletet. Egymás után kétszer lőtte ki ugyanonnan a rövid sarkot, miközben a mieink kapaszkodtak, egyenlítettek is, a finisre mégis hátrányból fordultak. A korábban alkalmazott védekezés ugyanis hatásos, de energiapusztító módszer volt, ami a partról befújt, néha érthetetlen kontrákkal párban több volt az elviselhetőnél.
Mindazonáltal nem ezen múlott, a Partizan a záró negyedben is kézben tartotta az eseményeket, Filipovics és Vujaszinovics is ekkor lőtte utolsó gólját, a nagyon küzdő Tóth Márton próbálkozása viszont a lécen végezte, így akárcsak decemberben, februárban is a szerb bajnok győzött a magyar ellen.
