Nem találják a gyilkost
Csendes, becsületes embernek ismertük, aki tele van jóindulattal.
Nem emelte fel a hangját akkor sem, amikor sokadszor kérte már tudósítónktól, hogy a keresztnevét ne Juliusnak írja. Mert bár 1971. április 23-án Julius Notaként anyakönyvezték a felvidéki Rimajánosiban (Rimavské Janovce), a kapus érzelmeinek nem szabhattak gátat holmi földrajzi határok, ő nyíltan szlovákiai magyarnak vallotta (s tartotta) magát – így lett hát „papíron” is Gyula. Lett… – és marad is mindörökké, mert hát az idő kereke nem áll(hat) meg 37 esztendőnél; de sajnos vissza sem tekerhetjük már. Még időben szólnánk Nota Gyulának, hogy ne menjen pénteken kutyát sétáltatni, keressen magának inkább más délutáni elfoglaltságot. Annyi tennivaló lett volna még a rimajánosi ház körül. Ám a sportoló, a rimaszombati együttes kapusedzője lelkes vadászember volt, akinek mindene az erdő, a természet. Fiatal kutyáját sétáltatta a közeli tisztáson, ám az eb egyszercsak vadul csaholva hátrahagyta a gazdáját, s a kertek alatt bújt meg. Mintha csak veszélyt szimatolt volna…
Nota Gyula mit sem sejtve utánaeredt – bárcsak ne tette volna!
Száz méterre saját házától ugyanis ott termett előtte valaki. Hirtelen szemtől szembe került támadójával, aki orvul, galád módon nyakon szúrta. Negyven métert még így is megtett, vitte előre a szíve, az életösztön. De a helyszínre érkező mentők már nem tudtak rajta segíteni, túl sok vért veszített nyaki sérülése miatt.
A szlovákiai Új Szónál elmondták: a sajnálatos tényeken kívül egyelőre nem sokat tudni az eset hátteréről. Állítólag szemtanúja is volt a gyilkosságnak, azonban a rendőrség nem erősítette meg az értesülést. A közeli hozzátartozók nem nyilatkoznak, Nota Gyula felesége pedig bezárkózott, kerüli a nyilvánosságot. A besztercebányai hatóság szóvivője, Mária Faltániová csupán annyit közölt, hogy a súlyos bűncselekményért akár tizenöt-húsz éves börtönbüntetést is kaphat az elkövető.
Csakhogy egyelőre senkit sem kaptak el…
A helyi lapokban korábbi játékostársak, vezetők beszélnek, kiemelve Nota Gyula emberi, apai és sportolói erényeit. A szomszédok, ismerősök is tűzbe tennék kezüket a kapusért, nem feltételezik, hogy ellenségei lettek volna. Mégis, miközben a rendőrség mély hallgatásba burkolózik, szóbeszédek sora terjed Rimajánosiban. Pletykálnak már korábbi szóváltásokról, sőt korábban felhalmozott adósságról is… De minden csupán feltételezés, a csendes gyász most előrébb való a miértnél.
„Nagyon közel állt hozzám Gyula, nehezen térek magamhoz – sóhajtott Veréb György, aki a kapussal 1997 és 1999 között nem pusztán munka-, hanem baráti kapcsolatba is került Diósgyőrben. – Az indítékot egyelőre homály fedi, de beszéltem a helyszínre érkező putnoki Tóth Attilával, aki a család barátja. Elárulta, állítólag Nota Gyula a helyi vadásztársaság vezetőjeként rájött, hogy többen orvvadászattal foglalkoznak a környéken. Egyikőjüket – mondom, állítólag! – aztán figyelmeztette: feljelenti…”
A 37 esztendősen elhunyt sportembert kedden temetik szülőfalujában, Rimajánosiban.
„Én biztosan ott leszek – szögezte le Veréb György. – Hétfőn majd eldöntjük, hogy az egész csapat velem tart-e, vagy csak néhányan a játékosok és vezetők közül.”
Újabb sportembert kell az utolsó útjára kísérni…
