„Te vagy az angyalunk, Marian”

la, s különösen érthetetlenek a körülményei” – sóhajtotta a könnyeivel küszködve Elidor Voica, a Dinamo Bucuresti edzője.

Marcel Popescu tábornok, a Dinamo elnöke bejelentette, hogy a klub a jövőben évente juniortornát rendez Marian Cozma emlékére, s várhatóan már az ősszel felállítja mellszobrát a Stefan cel Mare úti sportparkban. Az is elhangzott, hogy Segesváron a veszprémi beállósról nevezik el az edzőtábort.

E szavakhoz csatlakozott Octavian Marin, a Román Olimpiai Bizottság elnöke: „Bánatos az ország és vigasztalhatatlanok a szülők, a testvérek. Ám szomorúságunkat enyhítik az együttérző szavak és gesztusok, amelyek külföldről, mindenekelőtt Magyarországról érkeznek. Mariant mindenütt nagyon szerették, a klubjában is.”

A veszprémi küldöttség (a teljes csapat és a klub vezérkara) körülállta a koporsót, és megrendítő látvány volt a sok lelkileg meggyötört játékos.

A Pápáról, a Honvédelmi Minisztériumtól kapott különgéppel érkező Mocsai Lajos edzőt és játékosait, valamint az MKB Veszprém vezetőit Cristian Gatu, a román szövetség elnöke kísérte.

Az ortodox vallás szerinti gyászszertartásra, valamint a temetésre megérkezett a szegediek csoportja is, benne a három román válogatott játékossal. Adrian Petrea, Iulian Stamate és Valentin Ghionea annak ellenére vállalták a bukaresti utazást, hogy szombaton KEK-nyolcaddöntőt vívnak csapatukkal a Dunaferr ellen, s a héten Szegeden egyszer már elbúcsúztak szeretett barátjuktól.

Cristian Gatu elmondta, örömmel fogadta a magyar szövetség kezdeményezését, hogy a jövőben minden esztendőben két magyar–román férfimérkőzéssel emlékezzenek Marian Cozmára, és jó ötletnek tartotta Mocsai Lajos kezdeményezését is, hogy évente mérje össze a tudását a Veszprémmel a Cozmaemléktorna keretében egyegy román, szerb és horvát csapat, s ennek a tornának a veszprémi csarnok adjon otthont. Az is elhangzott, hogy a Veszprém Aréna vegye fel a megölt román játékos nevét, illetve utcát nevezzenek el róla Veszprémben (az utóbbi javaslat megvalósulásának az az egyik akadálya, hogy a városban csak arról lehet utcát, teret elnevezni, aki legalább húsz éve hunyt el).

A piperai temetőben délután helyezték örök nyugalomra Marian Cozmát, a legjobb szívű óriást, akit elmondhatatlan fájdalommal sirattak családtagjai, barátai, sporttársai. A sírt, amelyre egyszerű fakeresztet állítottak, elképesztő mennyiségű virág borította, sőt már a temető bejáratától koszorúkkal, csokrokkal szegélyezett út vezetett Marian végső nyughelyéhez.

Az Otopeni repülőtéren kora este a nyolcas kapun engedték ki a Bukarestből Budapestre induló menetrendszerű gép utasait. Nyolcas… Ez volt Cozma veszprémi, immár visszavonultatott mezének száma. A kínai számmisztikában a nyolcas a legszerencsésebb szám… Mariannak mégsem hozott szerencsét. Veszprémben soha senki nem ölti magára többé az immár legendás nyolcast.