A csapat nem volt igazán csapat

stúdiójának magyar meghívottjához, a korábban a Beitar Jeruzsálemben és a Hapoel Tel-Avivban futballozó Pisont Istvánhoz hasonlóan az összecsapás barátságos jellegének kiemelésével indította nyilatkozatát. Ám a holland bajnokcsapat légiósának arra vonatkozóan nem volt ötlete, miért alakult „karöltősen” a kilencven perc.

„Az iram is nulla nullát sejtetett, mégsem ez lett az eredmény – építkezett a tényekből az eindhoveni futballista. – Több helyzetünk volt, mint Izraelnek, elrontottuk őket egytől egyig. Hibázni sosem szerencsés, de inkább most tegyük, mint az albánok ellen. Bízom benne, hogy Tiranában sikerül olyan formát mutatnom, mint az utóbbi időben a PSV-ben. A fejemet teszem rá, hogy véletlenül sem biliárdasztal simaságú pályán kell majd megvívnunk a vébéselejtezőt, mint amilyen Tel-Avivban várt minket, a közönség is »élőbb« lesz, az albánok az izraeliekhez képest duplán odateszik magukat. De úgy vélem, ott is az lesz a döntő, ami itt: a helyzetkihasználás. Csoda lenne, ha egy válogatott tagjai egyszerre lennének csúcsformában – valakinek jobban megy, valakinek gyengébben. Ez vagy az a játékos hibázott szerda este? Igen, persze. De még egyszer mondom: most passzoljon hosszan, ne Tiranában. Másfél hónap múlva kell mindennek a helyén lennie. Most is megpróbáltuk – nem sikerült.”

A Strasbourg bekkje, Szélesi Zoltán vélhetően lassabban emészti meg a történteket a PSV középpályásánál, a hátvéd tudniillik lényegesen kritikusabb hangnemet ütött meg.

„Rengeteg kontralehetőségünk volt, olyan szituációk, amelyeket illett volna befejeznünk, de ritka rosszul vezettük le ezeket a támadásokat – vont gyorsmérleget a védő. – Hiányzott a dinamizmus, a robbanékonyság, amely a korábbi mérkőzéseinken jellemzett minket. Izraelnek jó csapata van, játssza a futballt, képzettek a játékosai, de a saját bőrünkön érezhettük, hogy a FIFA-ranglista alapján fennálló különbség nem fedi a valóságot. Ha az előbb említett akcióink harmadát befejezzük, nem vereség kapcsán kellene beszélgetnünk, két-három góllal meg kellett volna vernünk Izraelt. Csalódott vagyok a szerdai produkció miatt, ami eddig az erősségünk volt, az becsődölt: ez a csapat nem volt igazán csapat. Én pofonként értékelem az egy nullát, amelytől, remélem, felébred a társaság. Minden feltétel adva volt egy olyan mérkőzéshez, amelyen ha igazán magunkat adjuk, és a valós arcunkat mutatjuk, nyerünk. Luxus-szálloda, tökéletes gyep – nem emlékszem, mikor játszottam legutóbb a Ramat Ganéhoz mérhető minőségű pályán –, s ami miatt sokan aggódtak, a »rakétadrukk« is alaptalannak bizonyult. Minden lépésünket óvták, úgy, hogy közben ebből semmit sem érzékeltünk. Mégis álmosan futballoztunk, mindenkinek végig kell gondolnia, milyen erényeit csillogtatta szerda este, és mi volt az, amiben hibázott. Tiranában hatszor ennyit várok magunktól – akkor van esélyünk Albánia ellen.”