Vegyes fogadtatás

Riga vérbeli kelet-közép-európai város. A járműpark vegyes, akad kocsi, amelyet csak a szentlélek tart össze, de van hatalmas te­rep­­járó is, amelyhez benzinkutat is kell venni, annyit fogyaszt. A mínusz tíz fokban amúgy is érdekes dolgok történnek. Mindegy, hogy egy, kettő, esetleg három sáv van-e felfestve, holtbiztos, hogy eggyel több sorban közlekednek a helyiek. A sávváltásokat igen lazán veszik, de különösebben a jelzőlámpára sem figyelnek, és még a busszal is megküzdenek a helyért, nem is mindig sikertelenül. Persze az erősködésben a taxisok a legjobbak, az „utasért mindent” jelszóval tapossák a gázpedált. Innen eredeztetik a tarifa saját hatáskörben történő megállapítását. Ugyanazt a távolságot, amely az óriási bevásárlóközpont részeként működő központi vasútállomástól a csarnokig tart, kettő és fél és öt és fél lat között bárhová belövik. Szó szerint, mert a taxióra csak ünnepnapokon lehet bekapcsolva. A rádió viszont mindig, ömlik is belőle a nyugatiasított orosz népdal.

Ettől függetlenül rejtély, hogy a gépkocsikon kívül vajon mivel közelítik meg a helyiek a csarnokot, mert az Arena Riga környékén egy megveszekedett megálló sincs. A létesítmény azonban ellenpontozza az odajutásból adódó nehézségeket. A 2006-os A-csoportos vb-re felhúzott ékszerdobozt tökéletesen kialakították. Jól belátható a játéktér, még a kakasülőkről is, amelyeket az előző napokon lepel fedett.

A sajtóhelynek nevezett kétsoros, egyébként prímán felszerelt területet elfoglalták a tévéstábok, így a mezei újságírókat egy sima szektorba ültették. Továbbá a magyar médiakülönítmény megelégelve a csütörtök délben bevezetett túlzó biztonsági intézkedéseket – az üres csarnok dacára sem lehetett az öltözőfolyosóra eljutni –, kitalálta, hogy csak a magyar válogatottnak csinál egy vegyes zónát, ami egyébként nincs, aztán az elkészített anyagokat jutányos áron eladja a lett kollégáknak. Ehhez jött még, hogy a ránézésre húszéves – egyébként nagyon készséges – sajtófőnök még fiatalabb helyettese annyival intézte el az áram mellett internet után hasztalan kutató online-os kolléga aggodalmát, hogy „Keep smiling!” De legalább angolul mondta – felettesén kívül ugyanis senki sem beszél az anyanyelvén kívül mást.

A hokihoz viszont mindenki ért, már az ukrán–olasz meccsre is jött a nép. Úgy tucatnyi honfitársunk is, akik azonmód kifeszítettek két nemzetiszínű zászlót, a nagyobbat kilencven fokban elfordítva, a magyar-olasz barátság jegyében.

Este aztán fordult a méretes trikolór is…