Béke, fegyverek között

Mondanánk, hogy dobják ki a tévét, de akkor lemaradnának néhány dologról (a sportőrültek éppenséggel a magyar válogatott szerdai, tel-avivi fellépéséről), és a legkevésbé sem tudnánk érzékeltetni a hétköznapi Izrael kedvességét, kellemességét, amiből az áldott-átkozott varázsdoboz, legalábbis a hírműsorok világa semmit sem képes megmutatni.

A zsidó állam hátországa csendes – minden szempontból.

Nincs rajtunk szemellenző, készséggel elismerjük, hogy a Gázai övezetnél és közvetlen környékénél akad ezen a glóbuszon kevésbé forrongó régió, csakhogy például Netanyában, a Tel-Avivtól és a Gázai övezettől északra fekvő, 170 ezer lakosú, ez idő tájt mégis üresnek tetsző tengerparti üdülővárosban mit sem érezni mindabból, ami a Maccabi bérelt edzőpályájától több mint ötven kilométerre történik.

A korábbi magyar szövetségi kapitány, Lothar Matthäus edzette első ligás, a tabella második helyét elfoglaló csapat a Wingate Institute (a helyi Tata) kerítései, elvileg zárt kapuk mögött gyakorol. Csakhogy a kisebb, tartalékos központot is körülölelő objektum területére annyira sem körülményes bejutni, mint mondjuk a netanyai vasútállomásra, ahol a bejáratnál két fegyveres posztol. Mellesleg az az érzésünk, hogy az őröket kizárólag a kötelességtudat tartja a helyükön.

Nem szükséges hosszasan barangolnunk, hogy a vonatokon, az utcákon zöld egyenruhás fiatalokba akadjunk, némelyikük vállán az M „akárhanyas” is ott lóg, a látvány senkit sem zavar. A gázai, illetve a palesztin helyzetet illetően erre már nem mernénk megesküdni, a futó diskurzusokat követően azt érezzük, a helyiek fejében naponta igenis többször felvetődik a téma, ám erről nem beszélnek – legalábbis idegenek előtt nem. A visszakérdésre (Honnan jöttünk?) kapott válasz hallatán erről amúgy többször is megbizonyosodunk: taxisofőr, vendéglős, futballista, kölyök egyaránt kíváncsi a véleményünkre, milyennek találjuk Izraelt?

Békésnek – feleljük, a legkevésbé sem udvariasságból, ami viszont szemmel láthatóan jólesik a netanyai polgároknak.

Miért, lenne mitől tartania a magyar válogatott játékosainak? – gombolyítjuk tovább a fonalat, amire egy széles, kitáró karmozdulat mellett mosoly a reakció. Valami olyasmit jelent, hogy „…de hát nézzetek szét: szerintetek?”

Izraelt ezekben a napokban kevéssé foglalkoztatja a Ramat Gan-i összecsapás, az angol nyelvű vagy angol kiadásban is megjelenő lapok sportoldalain három napja nincs nyoma egyetlen, a jövő szerdai válogatott összecsapással kapcsolatos hírnek. A csütörtöki számokat – sportvonatkozásban – a totókupa szerdai döntőjéről szóló tudósítások uralták. A sorozatban mindazonáltal felfedezni véltük a magyar Ligakupa helyi megfelelőjét: az izraeli „kiadásra” is jellemző, hogy kevés a néző (a képernyőn, illetve a televízió hangfalain keresztül kiszűrődő minimális zajnak még nem dőltünk volna be, egy nagytotált látva viszont fejet kellett hajtanunk a tények előtt), és akárcsak a legutóbbi hazai kiírásban, a győztes itt is leginkább vállveregetős erkölcsi díjazásban részesül. A totókupa respektje az országos kupáéhoz, a bajnoki címéhez véletlenül sem mérhető.

Mindazonáltal a győzelem jól fizetne, a jackpot 1.2 millió sékel (megközelítőleg 70 millió forint), a második is zsebre tehetne egymilliót – ha a gazdasági válság nem éreztetné hatását Izraelben is. Ám mivel a globális pénzügyi krach a Szentföldet sem kerülte el, a nyeremények kifizetését meghatározatlan időre befagyasztották. Nem véletlenül használta a Hárec című napilap angol nyelvű verziójának cikkírója az ABBA-sláger kifacsart változatát a címválasztásnál: a „The winner takes it all”-ból (A győztes mindent visz) így lett „The winners take nothing” (A győztes semmit sem kap). Egyébként a trófea a Maccabi Tel-Aviv birtokába került, miután 1–0-ra győzött az Asdod ellen – feledhető meccsen.

A találkozót a hotel halljában velünk együtt néző ortodox fiatalember – nyilván asdodi – bőszen csóválta a fejét, s csak az esti ima miatt csendesedett el – igaz, Istenéhez fordulásakor a szél sem rebbent, a szertartás pisszenés nélkül zajlott le, a tévét tudniillik emberünk hallgatólagos egyetértéssel elnémította.

Izrael csendes.

Kisebb felhorgadás legfeljebb abban az esetben várható, ha a közvélemény-kutatások eredményeinek megfelelően a jövő keddi választásokon a jobboldal nyer, és ismét Benjamin Netanjahu ül a miniszterelnöki bársonyszékbe, de a magyar vendégek ebből mit sem érzékelnek majd – vallják a megkérdezettek.

Pedig tévéznek is…