A luxust élvezve jó érzés profinak lenni

Az ember legszívesebben szivart harapna a szája szegletébe, a balonkabátján megigazítaná a lazán lelógó sálat, és gazdag ember módjára ráérősen elindulna a kikötő felé.

Csak úgy, mert éppen így tartja az úri kedve...

Kérem, olyan messze kerültünk a magyarországi téltől, a válságtól, a gondoktól, hogy Máltán néhány óra leforgása alatt a szél kifújta a gondolatok közül a szerdai 3–1-es vereséget; olyan szeglete ez a világnak, ahol nem kell rágódni a kudarcokon, az új nap új kalandokat tartogat. Ha odahaza egy felkészülési meccs veresége már-már lelket elemésztő súlyos gond, az a máltai nyugalomban csak kósza, rossz emlék.

A ferencvárosi labdarúgóknak sem jutott idejük arra, hogy emésszék magukat.

A Maritim hotel luxusában csupán kósza gondolat volt, hogy bizony négy évvel ezelőtt, kétezeröt telén edzőtáborozhatott utoljára a határon túl a Ferencváros. Akkor Szovátára utaztak a zöld-fehérek, s noha Erdély egyik legszebb helyén gyakorolhattak, a körülményeket össze sem lehet hasonlítani a mostanival.

Két uszoda, két kondicio-nálóterem, hatalmas szobák – kényeztetés. Kényelmes autóbusz szállította naponta többször is az együttest a nemzeti stadion melletti, remekül előkészített edzőpályákra. S mindezt bagatell húszmillió forintért, ami a parádés körülményeket tekintve, valamint a negyvenegy tagú magyar küldöttségre számolva nem számít extra árnak. Persze a magyar futballvalóságon edződött ember gondolatai közé csak befészkeli magát a kisördög, hogy odahaza van olyan NB II-es klub, amelynél az évi költségvetés felét teszi ki ez az összeg.

A gazdagabb, szebb világ a Kevin McCabe vezette cégcsoport érkezésével köszöntött rá a nagy múltú klubra, hiszen tavaly április óta angol kézbe került az FTC, így aztán már az is csak rossz emlék, hogy huszonnégy hónapja még arra sem futotta a költségvetésből, hogy a Budapesthez közeli Felcsútra utazzon el a együttes egy felkészülési mérkőzésre (akkor a vendéglátók küldtek buszt a csapatért), nemhogy Máltán lazaccsíkokat csipegessenek a játékosok reggelire. Mára azonban rendeződtek a viszonyok: nincs tartozás, az új tulajdonosok jóvoltából kifizették a beszállítókat, és a játékosok is megkapták elmaradt bérüket, úgyhogy gond nélkül készülhet a Ferencváros...

Tegyük hozzá persze, hogy e kellemes kiruccanás költségét a Máltai Turisztikai Hivatal állta, ugyanis az idegenforgalmi cég az angol Sheffield United legfőbb támogatója is, s nem véletlen, hogy az angol kapcsolatnak köszönhető a zöld-fehérek meghívása is.

Dragóner Attila sok mindent megélt már a Ferencváros labdarúgójaként, de a Máltán tapasztaltak minden elképzelését felülmúlták: „Profi labdarúgónak tartom magam, s hosszú idő után most érezhettem, hogy valóban profi körülmények között dolgozhatok. Csakis a futballal foglalkozhatunk, csakis a munkára figyelünk, amelyből jutott rendesen, s bár én nem játszottam a máltai válogatott ellen, de látszott, társaim a térdükön jártak. Fáradt a csapat, de ebben az időszakban így van ez rendjén. Jut még idő a frissítésre.”

Noha Máltán európai hírű csapatok is megfordultak már, hiszen gyakorta táborozik a szigetországban a Milan és a Juventus, azért a Ferencváros vendégeskedésének is híre ment. A helyi sajtó mindennap beszámolt a magyar csapattal kapcsolatos eseményekről, így arról is, hogy az edzőtáborok közepette jutott idő a helyi kórház meglátogatására, a paintballozásra, s arra is, hogy Bobby Davison és stábja bemutató edzést tartson egy helyi utánpótláscsapat játékosainak.

Málta lenyűgözte a Ferencvárost – hát a ferencvárosiak is igyekeztek lenyűgözni Máltát.