Kicsikart továbbjutás

Jól kezdett a Sopron, a hetedik percben már hét ponttal vezetett, romba döntve a lengyelek tervét. „Nagyon fontos, hogy az

elején ne lépjen el tőlünk ellenfelünk” – árulta el a taktika egyszeletét Wojciech Downar-Zapolski, a Kraków vezetőedzője a bemelegítés közben. A tréner azt is elmondta, már a bécsi földet érés után gondjaik akadtak, mert hiába szálltak fel a buszra, a műszaki hibás jármű nem indult el – ezért majd egy órán át a reptériváróban ücsörögtek, mielőtt a rakoncátlan négykerekűt megjavították, és elindulhatott a Wisla különítménye Sopronba. A mindig készséges szakvezető ezt jó előjelnek tekintette, s amikor a meccs előtt mosolyogva elmesélte a történetet, úgy vélte, van keresnivalója csapatának.

Volt is.

Az egykor Tuvics néven pécsi kedvenc Szlobodanka Makszimovics öt pontot szórt zsinórban, de Horti Dóra néggyel válaszolt. Jelena Milovanovics lefutásgólt szerzett, és látszott, valóban iramot próbál diktálni a magyar bajnok, úgy, mint az első találkozón, amelyet végül fölényesen megnyert. A gyors támadásbefejezés megvalósult, és Horti hatodik pontja után, amikor hét egységgel megugrott a Sopron, jött is a vendégek időkérése.

A csapatvédekezés remek volt, jó ütemben jöttek a besegítések, s noha akadt egy kisebb hazai hullámvölgy, a vezetés biztos lábakon állt. De csak a nagyszünet előtti utolsó percig, akkor ugyanis az amerikai Dominique Canty betörésgóljával egyetlen pontra jött fel a lengyel együttes. Székely Norbert, a Sopron mestere gyorsan rendet tett a fejekben, alaposan felrázta tanítványait, akik szenzációs másfél percet produkálva, többek között Eördögh Edit öt pontjával a félidőre kilencre növelték az előnyt. A pihenő alatt 39–30-at mutatott az eredményjelző, ami azért volt érdekes, mert a soproniak Krakkóban negyven perc alatt értek ugyanennyi pontot…

Ahogy a hazaiak befejezték a másodikat, ugyanúgy kezdték a harmadik negyedet a vendégek: 9–0-s rohammal, így ismét egyenlő volt az állás (39–39). Honti Kata és Amber Holt kosarai nyugtatták meg a kétségbeesés szélén egyensúlyozó hazai drukkereket, s hogy senki se unatkozzon – nem is lehetett –, megint 9–0-s szakasz következett, ezúttal a Soprontól.

Az őrült rohanást követően kissé megnyugodtak a felek, s az oda-vissza zakatolásban újra állandósult a tíz pont körüli magyar előny.

A Wisla küzdött, nem adta fel. A lengyelek szívósságból és küzdeni tudásból is jelesre vizsgázva, Candice Dupree vezérletével nem hagyták magukat leszakítani, s egyre feljebb kapaszkodtak. Az amerikai magasbedobó a kispadról beszállva egymás után dobta a pontokat – összesen 24-et egy félidő alatt, a hazaiak képtelenek voltak feltartóztatni a 188 centis játékost.

Elképesztő izgalmak közepette zajlott a hajrá, óriási volt a feszültség a csarnokban és a játékosokban. Az utolsó három percben előbb Makszimovics kipontozódott, majd Milovanovics érezte úgy, hogy vállalkoznia kell. Jól tette, bevágott két sorsdöntő büntetőt és egy duplát, a Sopron pedig ünnepelhetett. Megérdemelten. Mert küzdeni nem csak a Wisla tudott ezen az estén.