Csank János kínozhatja is

Semmi érdeklődés?Semmi érdeklődés?

Ó, állítólag az mindig van – mondta kissé kesernyésen a ZTE csatára, Waltner Róbert. – Ezen a télen is több újságban olvastam, milyen sok országból keresnek, az interneten megjelent, hogy Oroszországtól kezdve Brazíliáig vinnének a klubok, ám én csak egy ajánlatról tudok: valamelyik kínai csapat érdeklődött irántam, de sokallta a vételáram.

Belevágott volna az ázsiai kalandba?

Érdekes kihívás lett volna. Más közegbe csöppentem volna… Azt hiszem, elfogadtam volna az ajánlatot. Azok, akik Kínában légióskodtak, jókat meséltek, úgyhogy nem hinném, hogy hátrányomra vált volna az ott eltöltött időszak. Az persze más kérdés, hogy még a gondolkodásig sem jutottunk el…

Őszintén: elmenne?

Ha lenne olyan csapat, amelyik vinne, nem tagadom, szívesen játszanék újra külföldön. Ha anyagilag és szakmailag is megérné egy újabb kalandba belevágnom, miért ne?! Persze azt nyomban hozzá kell tennem, akkor sem leszek elkeseredve, ha maradnom kell Zalaegerszegen, hiszen itt jól érzem magam.

Európában lejárt az átigazolási időszak…

Viszont vannak olyan országok, ahol néhány hétig még nyitva áll a kapu, de nem élem bele magam semmibe. Habár... Ha abból indulok ki, hogy annak idején Ferenczi István is az utolsó napon igazolt Angliába, még velem is minden megtörténhet az előttünk álló hetekben. Egyelőre viszont azt sem tudom, hogy a klubnak milyen tervei vannak velem, fogalmam sincs, hogy Nagy Ferenc elnök eladna-e, vagy inkább azt szeretné, hogy a tavasszal is itt futballozzak.

Jól tudom, hogy a nyáron lejár a szerződése?

Igen, és nyilván ez sem könynyíti meg a helyzetemet. Már a múlt nyáron is sokallták az áram, pedig akkor négy-öt országból is kerestek, remek ajánlatom volt Németországból és Norvégiából is. Most, hogy néhány hónapig még szerződés köt a Zalaegerszeghez, a külföldi klubok vezetői kétszer is meggondolják, hogy pénzt adjanak-e ki értem, vagy keresnek inkább szabadon igazolható támadót. Jól tudom, ilyenkor nehezebben nyílik ki a pénztárca. Készülök becsülettel, teszem a dolgomat, aztán majd lesz valami.

Kemények az edzések?

Az nem kifejezés! Az első négy hét egyenesen kínzás volt. Nem tudom, hogy más csapatoknál milyen intenzitású a felkészülés, de szerintem a miénk mindenkiét felülmúlja. Képzelheti, volt olyan nap, amikor délelőtt egy kezelés miatt ki kellett hagynom a tréninget, így délután kettesben mentünk ki a pályára Csank Jánossal. Kivittünk magunkkal két zsák labdát, aztán úgy meghajtott, hogy még a bőrömön is levegőt akartam venni. Nem panaszkodom, remek edzés volt, mindenféle szögből gyakoroltam a kapura lövést, külsővel, belsővel, csűddel, aztán a mester két kiskaput tett le a pálya sarkába, és egy-egy sprint után azokba kellett becsavarnom a labdát. Aztán amikor azt hittem, vége a különfoglalkozásnak, Csank János szólt, hogy vegyem fel a futócipőmet. Hirtelen nem akartam hinni a fülemnek. A levezető három kör kocogásnál már a mester is velem futott, de szinte úgy vonszoltam magamat utána.

Olvasom a klub honlapján, hogy ön szerint az idén a Debrecen lesz a bajnok.

A Zalaegerszegnek már nincs esélye?

Reálisan nézve nincs. A mi célunk maximum az lehet, hogy minél szebb tavaszt produkáljunk. Ha abból indulunk ki, hogy Csank Jánossal az őszi utolsó öt mérkőzésünkön veretlenek maradtunk, lehet rá esélyünk. Az első fordulóban a Debrecent fogadjuk, ha jól elkapjuk a rajtot, és ha azt követően is képesek leszünk egy-egy bravúrra, jó esetben a harmadik helyre odaérhetünk, de ehhez alaposan ki kell futnunk magunkat a tavasszal.

Kedveli Csank Jánost?

Számomra fontos, hogy ki az edző. Csank János pluszmotivációt ad nekem, sokat jelent, hogy bízik bennem.

Ennek tükrében milyen lehet Waltner Róbert tavasza?

Nagyon remélem, hogy kiemelkedő. Fogadkozást viszont ne várjon tőlem, mert sohasem voltam ígérgetős típus. Annyit azért elárulhatok, hogy minden idény előtt tisztázom magamban, milyen célokat szeretnék elérni az előttem álló hónapokban. Ilyenkor elvonulok a világ elől, átgondolom a dolgaimat.

Mivel lenne elégedett?

Van egy álmom, ha azt elérem, akkor nyugodtan dőlök hátra a szezon végén.

Ez az álom több vagy kevesebb a húsz gólnál?

Maradjunk annyiban: húsz gólt még a magyar bajnokságban sem könnyű szerezni. Eddig nyolcnál tartok, a húsz gólhoz a tavasszal szinte minden fordulóban csúcsformában kellene játszanom, a szerencsének is mellém kellene állnia, a meccseken minden második támadást nekem kellene befejeznem, arról nem is beszélve, hogy sokszor nem csak rajtam múlik a góllövés.

És ha még egyszer nyolcat lőne?

Na, ez az álmom!