Élni kell a pályaelőnnyel

A kosárlabdaedzők rendre elmondják, mennyit jelent a pályaelőny csapatuk számára. A hazai csarnok, a megszokott környezet, a jól ismert palánk és gyűrű, amelyre hétről hétre, napról napra dobnak a játékosok, a többségben lévő hazai szurkolók – mind olyan tényező, amely egy szoros párharcban döntően befolyásolhatja a végeredményt. Tudják ezt Sopronban is, ahol az ötszörös magyar bajnok harmadszorra, s egyben utoljára csap össze a lengyel Wisla Krakówval. Utoljára, hiszen nincs tovább, nincs újabb lehetőség, aki nyer, az kiszurkolhatja magának, hogy a francia Bourges vagy a cseh Brno győzzön, és legyen a következő vetélytárs – míg a vesztes befejezi a 2008–2009-es nemzetközi szereplést.

A sorminta alapján nem kell izgulniuk a leghűségesebb magyar város csapatáért szorítóknak, hiszen az első meccsen simán nyertek Honti Katáék, a másodikon viszonylag biztosan a lengyelek, így a tendencia szerint ismét könnyed soproni győzelem következne. De…

Azért az élsport nem ilyen kiszámítható. Már csak azért sem, mert a magyar együttes borzasztó gyengén kosárlabdázott a krakkói meccsen: mindössze 39 dobott pontja mellé 52-őt kapott, s már az utolsó negyed előtt elszállt a reménye a fordításra. A profi sport persze azért is szép, mert bármi előfordulhat, sőt – ahogyan a pesti flaszteren mondják – még annak az ellenkezője is.

„Megnéztük videón, hogyan nem kell, nem szabad játszanunk szerdán – mondta Honti Kata, a krakkói fiaskóra utalva. – Pénteken az volt a baj, hogy a második félidőben megálltunk, lelassult a játékunk, nem pörgettük fel úgy a tempót, ahogyan az itthoni meccsen, és pontatlanok is voltunk. Az biztos, még egyszer nem tudunk, nem is lehet ilyen rosszul játszani és dobni. Újat nem tud mutatni egymásnak a két együttes, most már döntő lehet, hogy erővel ki bírja jobban. Az önbizalmunk nem csökkent, már régen túltettük magunkat a krakkói kevés szerzett ponton, magabiztosan és optimistán lépünk parkettre hazai közönségünk előtt – otthon mindig, mindenki ellen győzelmi eséllyel játszunk.”

Ami a bedobó teljesítményét illeti, a 21 éves válogatott játékos eddig jócskán elmaradt attól a produkciótól, amit tőle várni lehet(ett): a soproni mérkőzésen négy, Krakkóban három pontot szerzett. Tőle ennél mindenképpen több kell, főleg ha az Euroliga jelenlegi évadában elért 8.8 pontos átlagot is figyelembe vesszük.

„A krakkói meccset hagyjuk, az kritikán aluli volt, de szerintem a hazain nem játszottam rosszul, még ha kevesebb pontot is szereztem. Persze mehetne jobban is, ezzel nem vitatkoznék, de ha úgy nyerünk szerdán, hogy én csak két pontig jutok, akkor is boldog leszek” – tette hozzá Honti.