A Zenit az új csúcs

Meglepett!Meglepett!

Szerintem nem csak önt… – nevetett a vonal túlsó végén a vasárnap este még Hannoverben tartózkodó Huszti Szabolcs. – Tudom, odahaza sokan tényként kezelték, hogy a Hamburg lesz a következő állomás, volt is rá esély, de a Zenit hívására szinte gondolkodás nélkül rábólintottam.

Mi döntött az orosz klub mellett?

Az, hogy a földrész legjobb csapatai közé tartozik! Tavaly UEFA-kupát és európai Szuperkupát nyert, ez elég meggyőző érv, ugye? Hatalmas elismerésnek tartom, hogy megkerestek a szentpéterváriak, ráadásul, úgy tudom, Dick Advocaat vezetőedző kívánságára szerződtettek.

Beszélt már a holland trénerrel?

Még nem, de elég csak végignézni az eddigi eredményeit, hogy tisztában legyek vele: kiváló szakemberhez kerülök. Ha valakit ilyen neves edző szeretne szerződtetni, arra – szerintem – nem lehet nemet mondani. Amellett, hogy roppant boldog vagyok a megállapodás létrejötte miatt, kicsit büszke is vagyok magamra azért, hogy huszonöt évesen itt tartok.

Egyesek visszalépésnek könyvelhetik el a szentpétervári igazolását.

Akinek adok a véleményére, azt mondta, ennél jobb döntést nem hozhattam volna. A kétkedőkkel nem szoktam foglalkozni, különösebben most sem szeretnék, annyit azonban megjegyeznék: az orosz bajnokság színvonala kifejezetten magas, Oroszország válogatottja a legutóbbi Eb-n az elődöntőben vérzett el, világszerte ismert sztárokkal töltik fel keretüket a különböző élklubok, miközben a pénz úgy áramlik a futballba, hogy arról más országokban csak álmodnak. Egy konkrét példa: tudomásom szerint nemsokára költözik a Zenit, mégpedig egy ultramodern, hatvanezres arénába.

Ön mikor teszi át a székhelyét Hannoverből Szentpétervárra?

Hétfő délután már orvosi vizsgálatra várnak, és valószínűleg már vissza sem térek Németországba.

A búcsú mindenesetre szépre sikerült.

Örülök, hogy győztes meccsen szerepeltem utoljára a Hannoverben. Sokat köszönhetek az egyesületnek, de ez fordítva is igaz. Félreértés ne essék, csupán arra gondolok, hogy amíg három éve háromszázezer euróért vásároltak meg, most két és fél milliónál is többért adtak tovább. Menedzseremet, Filipovics Vladant sokan támadták, hogy rosszat akar a Hannovernek, hát most kiderült: mindenkivel jót tett. Elsősorban persze velem: tudta jól, hogy nem középmezőnyben vegetáló, netán kiesés ellen harcoló együtteshez, hanem egy magasan jegyzett, a bajnoki címért, sőt a Bajnokok Ligájáért küzdő csapathoz szeretnék igazolni, és tessék, az álmom megvalósult.

Tényleg a huszonhármas dresszt kapja?

Ha Juhász Rolandnak megfelel az Anderlechtben, nekem is jó lesz a Zenitben…

Mit gondol, befér majd?

Hűha, a megállapodásban nem garantálták, hogy kezdő leszek… Komolyra fordítva: mivel vasárnap sikerült minden kérdést lezárni Hannoverben, hétfőtől csak arra koncentrálhatok, hogy bizonyítsam, a szentpéterváriak jó vásárt csináltak velem. Amint tudok, bekapcsolódom a munkába, ha minden jól alakul, a kedden kezdődő törökországi edzőtáborba már a többiekkel együtt utazom. Mint korábban mindenütt, itt is a legnagyobb tisztelettel lépek be az öltözőbe, aztán pedig a teljesítményemmel igyekszem kivívni a társak megbecsülését. Nem aggódom, mert úgy érzem, több van bennem annál, amennyit eddig kihoztam magamból.

Korábban úgy nyilatkozott, karrierjét fokról fokra szeretné felépíteni. Akkor most egyet megint előre lépett?

Talán kettőt is…