Végre magyar örömtánc

Nagy volt a nyüzsgés vasárnap délelőtt a zágrábi Hotel Westin 800-as szobájában. Itt tartja a kezeléseket a magyar válogatott egészségügyi stábja, s a világbajnokság hatodik meccse után már mindenkinek akadt valami baja. Ilyenkor már a „Minem fáj?” kérdést szokták feltenni egymásnak a játékosok. Bőven volt munkája dr. Erdélyi Gábor csapatorvosnak, Mezey Csaba fizioterapeutának és Tímár Csaba masszőrnek. A legtöbbet Eklemovics Nikola és Nagy László időzött a helyiségben, mindketten a szombati, horvátok elleni meccsen sérültek meg.

„Nikola lovaglóizma húzódott meg, ő két-három hétig biztosan nem léphet pályára – kezdte a rossz hírrel Erdélyi Gábor. – Nagy Lászlónak a lövő

kezét ütötték meg, s a mérkőzés után kórházba vittük, de szerencsére a röntgenfelvétel nem mutatott ki törést, csak erős zúzódást. Nagyon fáj neki, de játszani akar.”

A Barcelona átlövője délelőtt még nem tudta megfogni a labdát, de mivel mindenképpen ott akart lenni a Svédország elleni mérkőzésen, abban maradt Hajdu János kapitánnyal, hogy benevezik, legfeljebb védekezésben próbál meg segíteni.

Az Arena Zagreb vasárnapi programjának első meccsére még nem érkezett meg a horvát szurkolók többsége, ám a lelátón így is remek volt a hangulat, hiszen több mint ezer magyar várta a kezdést. Nagy László vállalta a játékot.

Ezúttal Fazekas Nándor kezdett a kapuban, méghozzá meggyőző teljesítménnyel: az első öt svéd kísérletből négyet hárított. A magyar csapat támadójátékára sem lehetett panasz, végre átlövéses gólokat láthattunk a mieinktől. Ilyés Ferenc bátran és pontosan célzott, az Eklemovics hiányában egyedül irányító Császár Gábor remekül fogta össze a válogatottat, s Nagy László nem csak védekezésben volt a pályán. Erről Johan Sjöstrand a hatodik percben már másodszor győződhetett meg, amikor kivette a labdát a hálóból. Igaz, a svédek kezdő kapusának ezen a napon egyik magyar játékossal sem volt szerencséje, Ilyés negyedik gólja után, 9–9-nél adta át a helyét Andreas Palickának úgy, hogy közben mindössze egy lövést hárított.

Eddigi legjobb játékával rukkolt ki a magyar válogatott: remekül küzdött, ám a félidő hajrájában a német Lemme, Ullrich játékvezetői páros sorozatos tévedéseit nem tudta kompenzálni. Kettős emberhátrányban játszott Magyarország, amikor fordítottak az északiak, s végül kétgólos előnnyel zárták az első harminc percet.

A folytatásban is maradt a sok gól, a hatalmas tempó, a semleges nézők számára is élvezhető volt a meccs. A 49. percben 28–26-ra vezettek a svédek, ám Császár két góljával egyenlítettünk, s közben kivédekezett a csapat egy újabb emberhátrányos periódust is.

Sőt a parádésan játszó Ilyés nyolcadik találata után ismét vezetett. Az idegtépő utolsó két perc 30–30-nál kezdődött. A bírók passzív játékot jeleztek a magyar támadásnál, s a jobbszélső Harsányinak átlövőpozícióból, kiszorított helyzetből kellett lőnie, de jól célzott (31–30). A hátralévő időben Fazekas előbb kivédte Robert Arrhenius ziccerét, majd miután a játékvezetők adtak még egy sanszot a svédeknek, Jonas Larholm kísérletét is hárította. Három, kettő, egy…

Vége!

Elkezdődhetett a magyar válogatott első felhőtlen örömtánca a vb-n.

A hétfői szünnap után kedden Dél-Korea lesz az ellenfél, s ha nyernek a mieink, csütörtökön az ötödik helyért játszhatnak.