Sima, de mégsem annyira

Ahhoz képest, hogy, a férfi bajnokság két, talán legjobb játékoskeretével büszkélkedő együttese csapott össze, kifejezetten alacsony színvonalon kezdődött a rangadó, egymást érték a tiszta helyzetekből elrontott dobások. De Ashante Johnson, a vendégek légiósa bizonyította, még a kihagyhatatlan kihagyásánál is van „lejjebb”: miután az ellenfél kosarába addig nem tudott betalálni, a sajátjába pöccintette a labdát. Ezzel együtt az ASE meglepően szívósan tapadt vendéglátójára, ami főleg annak tükrében meglepő, hogy kisebb sérülése miatt nem vállalta a játékot emblematikus figurája, az egész magyar mezőny legképzettebb centere, Gulyás Róbert. A sokáig szoros állás annak is volt köszönhető, hogy helyettese, Csaplár-Nagy Ervin, majd Panta István egész jól elbirkózott az Albacomp legmagasabb emberével, Scott Morrisonnal az ötös poszton.

A listavezető fehérváriak – ha kissé izzadságszagú teljesítménnyel is, de – biztosan vezettek a félidőben, viszont jogosnak tűnt a paksiak észrevétele, hogy amíg az eredményt tekintve az Alba járt előrébb nyolccal, a személyi hibák összevetésében az ASE hattal, de volt ez az „előny” hét is…

A fordulás után az Albacomp folytatta riválisa lassú, fokozatos bedarálását, az események akkor gyorsultak fel, amikor sikerült néhány könynyű kosarat dobniuk a kék-fehéreknek. A városban párhuzamosan zajló Alba Volán-hokimeccs ellenére a lelátókat megtöltő közönség is akkor jött igazán tűzbe, amikor Hanga Ádám és Rashad Bell is látványos zsákolással fejezte be ezeket az akciókat. Viszont elég volt két vendégtripla beakadása ahhoz, hogy újra látótávolságon belülre kerüljön a Paks: az egyik a kiváló fizikumú, ellenben roppant önző Charles Gosa, a másik a csak ebből a dobásfajtából élő Kiss Zsolt nevéhez fűződött. A 38 esztendős Góbi Henrik remekbe szabott mutatványaira volt szükség ahhoz, hogy a harmadik negyed hajrájában tíz ponton belülre kerülő Atomerőmű nehogy vérszemet kapjon.

Így viszont viszonylag sima volt a vége, egyetlen homokszem került csak a kiegyensúlyozottan, eredményesen és helyenként szépen is játszó Albacomp gépezetébe: Nick Williamst sehogy sem tudták tartani a hazaiak. Főleg az ő érdeme, hogy 21 pontos hátrányát jócskán lecsökkentette a végére az ASE, pedig a paksiaknak a hajrában már nagyon meggyűlt a bajuk a magassági fölényben lévő Morrisonnal. Ám ha Dzunics Braniszlav gárdájába egy jó légiós irányítót és centerposzton egy jó formában kosárlabdázó Gulyást is „beleképzelünk”, arra jutunk, hogy törhet még borsot a Paks a jelenlegi első helyezett orra alá.