A meccsek nagy részét a kispadon töltötte, a svédek elleni csatában viszont Eklemovics Nikola sérülése miatt szinte minden magyar támadásnál a pályán volt.A meccsek nagy részét a kispadon töltötte, a svédek elleni csatában viszont Eklemovics Nikola sérülése miatt szinte minden magyar támadásnál a pályán volt.
Már a világbajnokság előtt is tisztában voltam vele, hogy Nikola a magyar válogatott első számú irányítója, s mivel ő jóval rutinosabb játékos nálam, el is fogadtam ezt a helyzetet – mondta felvetésünkre Császár Gábor. – Persze szerettem volna több időt tölteni a pályán, hiszen tudom, hogy nekem több lehetőség kell ahhoz, hogy bizonyítani tudjak.
Az első hat meccsen viszont csak epizódszerepet kapott, s nem is mindig teljesített úgy, ahogy azt elvárják öntől.
Én sem voltam magammal elégedett, bosszantott, hogy sokat hibáztam.
Vasárnap azonban úgy tűnt, elkapta a fonalat.
Ez volt a hetedik meccsünk, de korábban nem tudtam felvenni a világbajnokság ritmusát. Amikor szombat este kiderült, hogy Eklemovics Nikola nem játszhat a svédek ellen, megpróbáltam nagyon pozitívan gondolni az előttem álló feladatra. Csak arra koncentráltam, hogy meg tudom csinálni, amit várnak tőlem.
Ez nagyon hasonlít a dán mentalitásra…
Nemhiába élek már másfél éve Viborgban.
Ott valóban nincs helye a pesszimizmusnak, meg próbálják mindennek a napos oldalát nézni. A svédek ellen más haszna is lehetett a dániai tapasztalatoknak.
Biztos, hogy kezdem egyre jobban megismerni a skandináv kézilabdát, ráadásul sok svéd játékos szerepel a bajnokságban.
Magyar csapatnál ritka, hogy ilyen erősségű válogatott ellen tud újítani a végjátékban, önöknek most mégis sikerült. Valamit másképp csináltak, mint korábban?
A horvátok elleni meccs után leültünk beszélgetni, s úgy látszik, ez hasznos volt. Pedig szombaton sem játszottunk rosszul, volt esélyünk a házigazda ellen, csak éppen megint jöttek a hibák, az elszórt labdák, s a végén kikaptunk öt góllal.
Ha már a hibákat említette, ön is elrontott egy fontos büntetőt.
Pedig elhiheti, be akartam lőni! De a hétméteresekről is elbeszélgettem magammal…
Sikeres diskurzus lehetett, hiszen most a hajrában, egygólos svéd vezetésnél nézett farkasszemet a remekül védő Andreas Palickával.
Ne is mondja…
Pedig kívülről roppant nyugodtnak tűnt.
Nem voltam az. A kapus felváltva kínálgatta a sarkokat, próbált becsapni, sokáig nem tudtam eldönteni, mit tegyek.
Aztán nemes egyszerűséggel úgy vágta a labdát a sarokba, hogy beragadt a kapuvas mögé.
Csodálatos pillanat volt, amikor láttam, hogy ott van a labda. Győzelmével a magyar válogatott továbbra is harcban áll az ötödik helyért.
Ezzel a pozícióval elégedett lenne?
Pillanatnyilag a legnagyobb álmom, hogy ezt elérjük. A magyar férfiválogatott világbajnokságon legutóbb 1997-ben végzett a negyedik helyen, azóta ez lenne a legjobb eredmény. Persze remélem, eljön majd az idő, hogy ennél is feljebb jutunk, de most ez a maximum, ezért keményen harcolunk tovább.
A szünnap után Dél-Korea jön, s ha megvan a két pont, valószínűleg játszhatnak az ötödik helyért.
Nagyon nehéz lesz, mert kellemetlen ellenfél az ázsiai csapat, bizony, nem véletlenül küldte az alsóházba a spanyolokat. Már ez is jelzi, hogy rettentően komolyan kell vennünk ezt a csatát is. Jól jött a szünnap, kicsit kifújhatjuk magunkat, és mentálisan is felkészülhetünk a világbajnokság hajrájára.
Ön is újra elgondolkodhat egy kicsit…
Tudja, csak pozitívan!