Hozzászólás a Pengeélen táncolva című cikkhez

Megdöbbenve olvastam a Pengeélen táncolva című cikkben, Kulcsár Győző párbajtőr szövetségi kapitány azon kijelentését, hogy a szakágban jelenleg katasztrofális a helyzet, amelynek előidézője a korábbi évek rossz utánpótlás-politikája, vagyis az a tény, hogy nincs utánpótlás, a korábbi vezetőség hibája! Ez inkorrekt kijelentés a kapitány részéről, aki 14 évig nem volt itthon (az olasz utánpótlást nevelte), és nincs tisztában ennek az időszaknak az eredményeivel, azoknak az edzőknek, szakosztályvezetőknek a munkájával, akik ez alatt a másfél évtized alatt kiemelkedő munkát végezve, eredményesen működtették a női és férfi párbajtőrszakágat felnőtt- és utánpótlástéren. Jómagam ez idő alatt voltam szövetségi kapitány és utánpótlás-vezető a három szakágban, és az 1989–2000 közötti időszakban párbajtőrvívásban a felnőtt korosztályban 35 érmet (16 arany, 5 ezüst, 14 bronz) szereztünk az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon, az utánpótlás Eb-ken és vb-ken pedig 29-et (9 arany,13 ezüst, 7 bronz). Kulcsár Győző nélkül is eredményesen működött a párbajtőrszakág, olyan kitűnő edzők dolgoztak a versenyzőkkel, mint Szőcs Bertalan, Udvarhelyi Gábor, Nedeczky György, Eitner Kinga, Kopetka Béla, Körösi László, Skoró István, Galli Zsolt, Patócs Béla, Németh Árpád és olyan szakosztályvezetők menedzselték a szakágat, mint Nedeczky László vagy Móna István. A korábbi vezetőség szidalmazása helyett inkább arra kellene keresni a választ, mi történt a 2005-ös Eb-ezüstérmes férfi juniorcsapattal? Miért fejlődnek lassan tehetséges utánpótlás-versenyzőink? A női és férfi felnőttválogatott idősebb tagjai mögött lévő fiatalok kaptak-e elég lehetőséget a versenyzésre az elmúlt években? Miért távoznak külföldre a fiatal versenyzők?