Útban egymás felé

A 2005-ös elődöntőben a rajon gók nem tudtak leülni a gyönyörtől és az izgalomtól. Az akkori világelső Roger Federer és a 2000-es világranglista-vezető Marat Szafin két perc híján négy és fél órán keresztül rohangált a labdák után a háló két ellentétes oldalán, katartikus élményt nyújtva a legszolidabb nézőknek is. Minden idők egyik legemlékezetesebb elődöntőjében az orosz óriás – hét centi híján két méterre nőtt – 7:5, 4:6, 7:5, 6:7, 9:7-re nyert az akkor első helyen kiemelt svájci zseni ellen, majd a fináléban nem hagyta befejezetlenül élete egyik főművét: Lleyton Hewittot is megverte, mérhetetlen bánatot okozva a hazai fanatikusoknak.

Nos, Marat Szafin a második fordulóban három játszmában – csak az elsőben kellett jobban odafigyelnie, azt 7:5-re hozta, a további kettőt „sétálva” nyerte meg 6:2-re – alig több mint másfél óra alatt verte meg a spanyol Guillermo García Lópezt. Az orosz – harci kedvét jelezve – hatalmas monoklival a szeme alatt kelt át az óceánon, s érkezett meg Perthbe a Hopman-kupára, sebesülését egy utcai bunyóval indokolva, amelyet saját elmondása szerint ő nyert meg. A harci kedve nem csökkent azóta sem, sőt egyre növekszik a jelenlegi verseny 26. kiemeltjében.

„Nem aggódom különösebben amiatt, hogy Federerrel kell játszanom a következő fordulóban. Tudom, mit kell csinálnom ellene, azt is tudom, hogyan győzhetem le. Mi ketten nagyon különböző utat járunk, amíg ő éveken keresztül vezette a világranglistát, addig én a csuklósérülésem miatt már azon is elgondolkodtam, nem kellene-e felhagynom a tenisszel. Azt hiszem, ez figyelemre méltó lehetőség a számomra” – tekintett bizakodóan a jövőbe Marat Szafin.

Roger Federer még pénteki ellenfelénél is kevesebb időt töltött a pályán, nagyon simán 6:2, 6:3, 6:1gyel búcsúztatva az orosz Jevgenyij Koroljovot.

„Szeretek itt játszani, általában eljutok a legjobb négy közé. Miért kellene megijednem Szafintól?” – mosolygott az esélyeket firtató kérdésre válaszolva a kamerák előtt a verseny háromszoros győztese. Mi tagadás, Federer esélyesebbnek látszik, eddigi kilenc Szafin elleni találkozójából hetet megnyert, 2004-ben például ugyanitt a fináléban egészen könnyedén, három szettben diadalmaskodott.

Biztosra azonban nem mehet, s ezzel tisztában is van.

Nincs már győzelmi lehetősége viszont David Nalbandiannak, aki öt szettben kikapott a sehol sem jegyzett tajvani Lu Jen-hszüntől, aki élete 12. Grand Slam tornáján most nyert egyesben meccset először. Ugyancsak búcsúzott a 16 éves ausztrál Bernard Tomic, aki hétfőn az Australian Open történetének legfiatalabb győzteseként vonulhatott le a pályáról, ám ezúttal nem tudott mit kezdeni a luxemburgi Gilles Müller szerváival. Egy nagy öreg viszont továbbjutott: a top száz legidősebb tagja, a 66. Grand Slam-tornáján részt vevő 36 éves francia Fabrice Santoro maratoni csatában kiverte a 32. helyen kiemelt, nála 11 évvel fiatalabb német Philipp Kohlschreibert, majd mint egy nyugdíjas öregember, a hálóba kapaszkodva bicegett le a pályáról a közönség ovációjától kísérve.