Keserédes emlékeink vannak a magyar válogatott legutóbbi, Franciaország elleni mérkőzéséről. Tavaly január 24-én az Európa bajnokság középdöntőjének utolsó fordulójában, Trondheimben ugyanis a mieink 31–28-ra győztek az akkor Eb-címvédőként pályára lépő francia együttes ellen, ám a riválisok eredményei úgy alakultak, hogy válogatottunk a bravúr ellenére elvesztette esélyét a pekingi olimpián való szereplésre. Claude Onesta tanítványai viszont ott voltak a kínai fővárosban, s meg is szerezték az aranyérmet. A francia csapat ezzel a sikerrel a XXI. század egyik legsikeresebb válogatottja, hiszen nyert már Eb-t (2006) és világbajnokságot (2001) is, s erejét jelzi, hogy az új évezred valamennyi vb-jén ott volt legalább az elődöntőben.
Az A-csoport záró találkozóján a magyar válogatott a már megszokott „hazai környezetben” búcsúzott el Eszéktől, hiszen a lelátókon legalább kétezer honfitársunk várta a kezdést. Sajnos azonban a mieink egyik kulcsembere is csak szurkolóként lehetett ott a társak mellett. Iváncsik Gergő sípcsontja ugyanis az argentinok elleni szerdai mérkőzésen megsérült, így a veszprémi balszélső nem tudta vállalni a játékot az olimpiai bajnok ellen.
Mivel a szlovákok a mieink meccse előtt legyőzték Romániát, az is kiderült, hogy a magyar csapat továbbviszi a középdöntőbe az északi szomszédaink elleni döntetlent, így a franciák ellen kellett volna ponto(ka)t szerezni ahhoz, hogy ne egy pont szerepeljen a magyar együttes neve mellett a zágrábi folytatás előtt.
Ezúttal Puljezevics Nenad kezdett a magyar kapuban, s a Pick-Szeged játékosa az első percekben szinte sokkolta a franciákat. Jérome Fernandez, Nikola Karabatic és Michael Guigou is próbálkozott – mindhiába.
A bravúrokra építkezve Nagy László és Ilyés Ferenc góljaival 2–0-ra vezettek a mieink, ám a folytatásban egyre ritkábban találták meg a rést a magyar játékosok a kemény és villámgyors francia falban, s a beállósoknak szánt passzok is rendre veszendőbe mentek. Hiába parádézott Puljezevics (az első tíz lövésből hetet hárított), a 13. percben átvették a vezetést a franciák, több mint tíz perccel később pedig már hétgólos volt az előnyük (11–4). A félidő végjátékára néhány perces pihenő után visszaállt Gál Gyula, akihez ekkor már eljutottak a bejátszások, így a mieink a veszprémi beállós találataival csökkentették hátrányukat.
A folytatás álomszerűen kezdődött, hiszen Törő Szabolcs és Iváncsik Tamás találataival egészen elfogadhatóra zsugorodott a két csapat közti különbség (13–10). Ennél azonban nem tudtunk közelebb férkőzni az olimpiai bajnokhoz, ráadásul úgy tűnt, hogy a kritikus pillanatokban a két szerb játékvezető is túlzottan tisztelte a valóban minden elismerést megérdemlő francia válogatottat (Ellenfelünk kiállítás és hétméteres nélkül hozta le a meccset.). A hajrát hétgólos hátrányból kezdte a magyar csapat, s végül „csak” öt góllal nyert Franciaország, ez azt jelenti, hogy a mieink az A-csoport harmadik helyén végeztek, s szombaton a középdöntőben Zágrábban a B jelű hatos győztese, Horvátország ellen folytatják a vb-t.
