A szakember óvatos, és senkit sem ámít

Furcsa szerenád...

„Ludányhalásziban kóborolt annak idején a török, járt erre labanc, de ilyesmi alighanem először fordult elő a falu életében, hogy több mint húsz meglett férfi hajnali egykor azt énekli egy ablak alatt, hogy „Nem érdekel más, csak a Diósgyőr...” – idézte fel a szombat hajnali eseményeket Sisa Tibor, a DVTK pénteken lemondó edzője. – Gyorsan ajtót kellett nyitni. Több szempontból is meglepett a csapat: Káli Sándor miskolci polgármester, Wicha József befektető, szurkolók, az edzőtársaim és a játékosaim álltak velem szemben. Mit mondjak: beleborzongtam az élménybe. Hosszasan beszélgettünk.

A látogatás azonban nem egészen ért célt: a korábbi szövetségi edző a jelek szerint nem ül vissza a DVTK kispadjára.

„A hozzám hasonló embereknek nem sok mindenük van – talán csak a büszkeségük. Péntek délután megkönnyebbülten értem haza: nagy kő esett le a szívemről. Tudtam, hogy döntenem kell, megtettem, és ez valamelyest felszabadított. Tudja, azzal semmi gond, ha azt mondják: uraim, meg kell húznunk a nadrágszíjat. Az is elfogadható – igaz, keserű felismerés –, ha azzal szembesülünk, hogy nincs több lyuk azon a szíjon. De az ígéretek be nem teljesülése magát az embert, a boldogságát pusztítja el. Szegényen is lehetsz boldog – becsapva nem. Megalapozott döntést hoztam. Nem kecsegtetek senkit, lemondtam, itt van előttem a felmondólevelem. Egyvalaminek viszont örülök: nem látok a jövőbe, de úgy tűnik, azok, akik tehetnek a diósgyőri labdarúgásért, végre összefognak. Megérdemelnék a srácok, a szurkolók, a város. Ha más nem, ennyi haszna volt annak, hogy Sisa Tibor a Diósgyőr edzője volt – és aztán lemondott. Most vívódom. Ha pénteken nemet mondok, szombat hajnalban nem jön ki belőlem az igen. Ez nekem túl gyors. Akkor is, ha bevallom: szeretnék még a DVTK edzője lenni. Kedden viszem vissza a klubtól kapott autót, és azt kérték tőlem a vezetők, hogy ismét üljünk asztalhoz. Megteszem.”

Mindamellett annyi porhintés, fedezetlen ígéret után azon sem akadnánk fenn, ha az edző a szombat hajnali kísérletet – felvetésünkre – újabb blöffként értelmezné, ám a válasz tömör cáfolat: „Őszintén hiszem, hogy elindul valami Miskolcon.”