Nem akar céltábla lenni

Az új esztendő első he teiben cikksorozatban mutattuk be Erwin Koemant, aki, úgy tűnik, a legnépszerűbb edző ma Magyarországon. Eközben segítője és jobb keze, Aczél Zoltán a partvonalon kívül rekedt. Amióta elszerződött Siófokra, nem különösebben hallatott magáról. Szándékosan húzódik háttérbe?Az új esztendő első he teiben cikksorozatban mutattuk be Erwin Koemant, aki, úgy tűnik, a legnépszerűbb edző ma Magyarországon. Eközben segítője és jobb keze, Aczél Zoltán a partvonalon kívül rekedt. Amióta elszerződött Siófokra, nem különösebben hallatott magáról. Szándékosan húzódik háttérbe?

Pontosan erről van szó, és ez így van jól – mondta Aczél Zoltán, a BFC Siófok vezetőedzője. – Bár kerestek néhányan, úgy voltam vele: nem dől össze a világ, ha most csendben maradok, és nem vagyok telefonközelben. Az év végére céltáblává váltam, s elismerem, elegem lett az olyan kérdésekből, hogy miért lehettem Erwin Koeman segítője, vagy miféle hátszél repített a siófoki kispadra.

Pedig ezek érdekes kérdések, főleg, hogy az egyik kiesőjelölt után a másik szerződtette… Egyáltalán tudott erőt gyűjteni?

A szemére vetették, hogy a rákospalotai vesszőfutás a kedvét szegte.

Ez van... Nem én kerestem a siófokiakat, hanem ők engem. Két hónapot pihentem, vártam már, hogy munkába állhassak. Nehezen viseltem a tétlenséget. Siófokon új impulzusok értek, nagy terveim vannak, még akkor is, ha megint olyan csapatnál kaptam állást, amelyik a kiesés elkerüléséért harcol.

Disznótorossal kezdték a felkészülést, de lehet, hogy a feketeleves még hátravan?

Nem hiszem. A siófokiaknál hagyománya van, hogy disznóöléssel köszöntik az új évet. Jó hangulatú összejövetel volt, de szakmailag kissé problémás, mert később kezdtük el az edzéseket. Viszont kihasználtam az alkalmat, kevesebb hurkát, illetve kolbászt ettem, és inkább beszélgettem közben.

Bizonyára volt miről társalogni. Hogy csak egyetlen biztos beszédtémát említsek: az őszi idény vége felé a kameruni Edouard Ndjodo az egyik edzésen lefejelte László Andrást…

Fontosnak tartottam, hogy tisztázzuk ezt a kérdést is, azaz ne azzal kelljen törődni, hogy az ebédnél ki nem akar a másik mellé ülni. Kértem a fiúkat, segítsenek a légiósoknak beilleszkedni – de a külföldieknek is jeleztem, hogy változtatniuk kell. Fogadják el, Magyarországon vannak, legyenek toleránsabbak a körülményekkel. Szerencsére a felkészülésünk eddig zökkenőmentes volt. Négycsillagos szállodában vertünk tábort, február első hetében pedig Horvátországba utazunk.

Micsoda luxus! Ezek szerint a vezetők még bíznak a bentmaradásban – máskülönben aligha készülhetnének irigylésre méltó körülmények között.

Úgy tesznek, mintha eretnekség lenne a kiesésről beszélni… Sportemberek vagyunk, utolsó leheletünkig küzdünk a bentmaradásért; ám akkora a ponthátrányunk, hogy a kiesés is benne van a pakliban. Nem járok össze a vezetőkkel, nem vagyunk kebelbarátok, de letettek elém két edzőtáborozási lehetőséget is. A bentmaradás nem elvárás, hanem cél, és most erre koncentrálunk.

Hogyan éli meg, hogy miközben a válogatottnál sikersztori szereplője, a REAC-nál kudarcok érték. Illetve mit szólt ahhoz, hogy Rákospalotán a popzenészből lett edző, Hevesi Tamás az utódja?

Jól viselem a csendet. Ahogy korábban a sikereket, a kudarcokat is a helyén kezeltem. Kijutott ebből is, abból is – ha erről sokan hajlamosak is megfeledkezni. Kétszer is kiharcoltuk a bentmaradást a REAC-cal, a tavaszszal gólgazdag meccseken szórakoztattuk a közönséget. Dicséretet nem kaptam, igaz, nem is vártam el. Az utolsó három hónapban viszont semmi sem jött össze, és sokan ez alapján ítélkeznek felettem. Fáj, hogy így alakult, átéltem, milyen érzés, amikor valakit kirúgnak. Ami pedig Hevesi Tamás kinevezését illeti: együtt végeztünk a pro licences tanfolyamon, szurkolok neki, főképp mert úgy veszem észre, hogy sokan csak legyintenek a honi edzőkre. Amikor elhatároztam, hogy nem nyilatkozgatok, pontosan azért tettem, hogy csak a saját életemmel, munkámmal törődhessek. Jól érzem magam a bőrömben, egyetlen dolgot szeretnék csupán: bizonyítani.

Egy másik sokat kritizált ember, korábbi játékosa, Lisztes Krisztián – mondjuk így – beintett a károgóknak. Abban, hogy a német másodosztályú Hansa Rostockhoz szerződő középpályás az ősszel erőre kapott, önnek is szerepe volt – vagy tévednék?

A kétkedőknek Lisztes Krisztián adott csattanós választ, én csupán kicsit besegítettem. Erről beszélek: nem kell hangoskodni, csak csendben dolgozni és menni előre. S hogy mennyire más futballkultúra a németeké, arra éppen Krisztián esete a jó példa. Mert ugyebár ott azt mondják: itt van Lisztes Krisztián, kicsit tán kevesebb már a haja, és volt egy súlyos térdsérülése, de most is harcol a pályán, parádés cseleket csinál, jól mozgatja a társait. És ez az, ami előre visz – nem az állandó dünnyögés.