Édesapám családja borsodi, így valamelyest odavalósi vagyok. Ha Diósgyőrben lepattan a labda, összejön tízezer ember. Nagyon tisztelem a DVTK fanatikusait, emlékszem, ha odamentünk, már annak is örültünk, ha miénk lett a bedobás. Számomra érthetetlen, miért nincs egy tőkeerős befektető – vagy legalább olyan, aki annyit ígér, amennyit adni tud. Lám, Bobby Davison idejött, és minden héten kifakadt hol a pályamunkás, hol az elmaradt fizetés miatt. Neki van igaza: a klubigazgatótól kezdve a masszőrig mindenki azért van, hogy a játékos alá dolgozzon. De nálunk csak a külföldi edzőnek van hitele, tőle rettennek meg, ha kinyitja a száját, a magyar edzővel lehet szórakozni… Annak idején a Fradiban átéltem ilyet, hat hónapig dolgoztunk úgy, hogy csak alapfizetést kaptunk, prémiumot nem. Úgy fest, csak az idő múlik, a jelenségek nem változnak.