Az edzővel is beszélni kell

Volt edzés szerdán?Volt edzés szerdán?

Volt – sóhajtott Sisa Tibor. – A szerb légiósok azonban nem öltöztek át, hiszen Dlusztus Imre ügyvezetővel tárgyaltak. Megtudtam, hogy a légiósok megállapodtak, és vagy szabadon igazolható játékosként távoznak, vagy eladják őket. Euloge Ahodikpe és Menyhárt Gergő már nincs velünk, úgy fest, a szerbekre sem számíthatok, most úgy számolom, hogy a hét eleji helyzethez képest legalább nyolc meghatározó játékossal kevesebben leszünk.

A hírek arról szólnak, hogy Dlusztus Imre szerint Tóth Mihály is szabadon igazolható…

Ez meglepetés: nekem erről mást mondott az ügyvezető. Bevallom, csak kapkodom a fejem, mert itt sajnos percről percre változik a helyzet. Ragaszkodtam Sebők Vilmoshoz, de ő már nincs itt, most Tóth Mihály lett a csapatkapitány, nagyon szeretném, ha ő itt lenne velünk tavasszal. Ha őt is elengedik... Nem is tudom, hirtelen mit mondjak. Remélem, tévedek, de nekem néha az az érzésem, hogy aki kérni merészeli a járandóságát, annak kiteszik a szűrét. Szerdán meglepve hallottam, hogy igazoltunk egy Deszpot Viskovics nevű szerb játékost.

No, akkor van pénz, lesznek új futballisták…

Nem vagyok nagyon érzékeny, és úgy hiszem, meg lehet velem mindent beszélni, de maradjunk abban, hallottam olyan futballklubról már, ahol az érkező játékosokról egyeztettek a vezetőedzővel. Még csak próbajátékost sem akartam idehívni addig, amíg azoknak, akik végighajtották az őszt, tartoznak. Új játékost igazolni szerintem arculcsapás azoknak, akiket én kitartásra, türelemre kértem. Tudja, ezek a srácok nem követelőznek, de nem is hülyék, a bizalmukat egyszer el lehet játszani, talán kétszer is, de egy idő után elegük van. És zokszó nélkül dolgoznak, de ha nem látják a megoldást, akkor előbb-utóbb bent maradnak az öltözőben, ha egyáltalán lejönnek edzésre.

Amikor a december eleji Ligakupa-meccs előtt sztrájkolni akartak a futballisták, a kívülálló már sejthette, hogy valami nincs rendben.

Egy Lenin-portréval is mászkálhatnék a hónom alatt, a Diósgyőrben eltöltött szűk három hónap alatt jelentős munkásmozgalmi karrierre tehettem volna szert, hiszen többszörös sztrájktörőnek becéznek…

Milyen jó a kedve…

Áh, inkább csak kínunkban nevetgélünk magunkon itt, az edzői szobában, a diósgyőri kapuslegendával, Veréb Györggyel. Éppenséggel napok óta nem alszom, és nem tudom, mit tehetnék ebben a helyzetben, a szituáció annyira elkeserítő. A Ligakupameccsen itt ültek a játékosok, és azt mondtam nekik: ezer ember vár kint az edzőpálya körül, akiknek annyi pénzük sincs, hogy karácsonyfát vegyenek, egyetlen szórakozásuk a DVTK futballja – miattuk menjünk ki a pályára. Öt nullára vertük meg a Bőcsöt, amely azért nem rossz csapat, de szerintem ezt mindenki tudja. A bajom az, hogy teljesen igazuk van a játékosoknak, amikor valamilyen formában jelezni akarják, hogy ez így nem mehet tovább.

Most, úgy tudom, újabb egy hónap türelmet kértek a vezetők. Önnek van türelme?

A tulajdonossal a napokban találkozom, ha vele egyeztettem, talán tudok válaszolni erre a kérdésére. Sajnos az ünnepek között nem tudott fogadni. Nekem elég, ha azt mondják: Tibikém, van a tavaszra száz forintunk, és csak kilenc játékost nevezhetsz a kezdőbe – mindegy, csak mondjanak valamit, és utána az én felelősségem, hogy a feltételek mellett vállalom-e. De, higgye el, nem álszenteskedem: nem rólam van szó. Nem nekem kell futballoznom, nem nekem kell megnyernem a mérkőzést. Nem tagadom, hogy már eddig is a közeg, a közönség tartott itt sokunkat. Itt