Az Opel-pilótával kapcsolatos hír, hogy fellebbezést nyújtott be a versenybírósághoz a néhány nappal ezelőtti büntetése miatt. A háttér: a San Rafael és Mendoza közötti etapot a rendezők utólag lerövidítették, mert a mezőny nagy része az útszakaszon ragadt. Kihozták őket, és maximumidőt (vagyis 15 órát) írtak a nevük mellé. Szalayék azon kevesek közé tartoztak, akik teljesítették a szakaszt, ám két GPSpontot kihagytak, emiatt 12 óra büntetés járt nekik. Így állhatott elő az a furcsa helyzet, hogy több az összidejük azon a napon (pedig ők végigmentek), mint azoknak, akik egyáltalán nem teljesítették az előírt távot. Arról, hogy a zsűri miként döntött az ügyben, egyelőre nincs semmi hír.
Liszi László és Fenesi József lapzártánkig nem ért célba, de azt elmondhatjuk róluk, hogy a szervógondokat a csapat megoldotta, úgyhogy a pilóta százszázalékos autóval vághatott neki a napnak.
A motorosmezőnyben a holland Frans Verhoeven idei második szakaszgyőzelmét aratta – s bár a 33. rajthelye talán ezúttal hasznára volt (mert az éllovasok közül többen elvétették az irányt), ez semmit sem von le a teljesítménye értékéből. A magyar versenyző, Dési János továbbra is derekasan küzd az elemekkel – már a szeme sem rebben az esések miatt –, szinte prózai természetességgel jelentette be, hogy ezen a napon is kétszer bukott a por miatt.
„A rajt után por volt, rettenetes köd és ráadásul szemből sütött a nap, ami azt jelenti, hogy húsz kilométert tettem meg szinte teljesen vakon, a szemüvegemről törölgetve a párát – mondta Dési. – De ez még mindig jobb volt, mint az összekötő szakasz a rajt előtt, amelyet majdnem elaludtam. Egyre másra azon kaptam magam, hogy lecsukódik a szemem. Most már ott tartunk, hogy akármilyen korán megyek aludni, nem tudom kipihenni magam.”
No igen, a Dakaron az egyik legnagyobb ellenfél a fáradtság.
Ezért aztán a versenyzők többsége nem is akart belegondolni, hogy kedden a Dakar leghosszabb szakasza következik – hasonló dűnetengerben és homokhegyek között, mint hétfőn…