Micsoda újrakezdés!

Leírták, kinevették, sőt volt, hogy megalázták; azt mondták Lisztes Krisztiánról, hogy öreg már, retrocsapatba (sem) való. Nemegyszer a szemére vetették, hogy a térde nem bírja a terhelést, csak a langyos honi „sörmeccsek” észveszejtőnek aligha nevezhető iramát.

„Jó lesz neki ott, Rákospalotán…” – legyintettek azok, akik azt vizionálták, hogy a 32 esztendős középpályás egyszer majd sárga-kék mezben, REAC-címerrel a szíve felett hagyja abba pályafutását – inkább előbb, mint utóbb…

Pedig a befejezés még odébb van, hétfőn ugyanis új fejezet nyílt Lisztes Krisztián játékoskarrierjében – visszatért Németországba! Oda, ahol szeretettel látják, megbecsülik, és a szurkolók sem ritkuló hajkoronájáról, hanem parádés cseleiről társalognak. Mert a németek (is) megtanulták már tisztelni az olyanokat, akik oly sok nehézség és akadály dacára is képesek mindig talpra állni.

A rákospalotaiak középpályása korábbi csapattársa (és barátja), Dieter Eilts vezetőedző hívására szerdán érkezett próbajátékra a Bundesliga másodosztályának alsóházában szerénykedő Hansa Rostock csapatához. A hétfői orvosi vizsgálat már jelezte: ebből akár még szerződés is lehet. És bizony lett is: Lisztes Krisztián még aznap délután aláírta fél évre szóló megállapodását.

„Bizton állíthatom, hogy nemcsak a szakmai stáb, hanem a játékostársak szerint is kitűnő benyomást keltett – árulta el Nahne Ingwersen, a német Bild című lap munkatársa, aki napra készen követi a rostocki eseményeket. – Szombatig tesztelték, vasárnap pedig fél órára beállt egy hatodosztályú csapat elleni felkészülési mérkőzésen. Mindenki megbizonyosodhatott róla, hogy remekül bánik a labdával, és jól lát a pályán.”

Nem csoda, hogy Dieter Eilts a hét végén kijelentette: szüksége van Lisztes Krisztiánra. Csakhogy…

„Attól tették függővé a középpályás szerződtetését, hogy mit mondanak az orvosok – folytatta Nahne Ingwersen. – Ezért Lisztes Krisztián hétfőn alapos vizsgálaton vett részt. Három éve már, hogy nem játszott Németországban, tudni akarták a vezetők, milyen állapotban van – különösen a térde. Itt van előttem Frank Bartel csapatorvos értékelése, idézem: »A labdarúgó térdében nincsen elváltozás, szervezete alkalmassá teszi a játékra«. Ám a laboreredményekre keddig várni kell. Ha ott is minden rendben – márpedig ezután miért ne lenne... –, a futballista által már aláírt szerződést a rostocki klubvezetők is ellátják kézjegyükkel.”

Úgy tűnhet, Lisztes Krisztián nem sokáig habozott – mégis kiderült, nem volt egyszerű meghoznia a döntést.

„Ahogy sok más harmincon túli embernek, úgy nekem is a családom a legfontosabb – utalt a dilemma hátterére a játékos. – Nem akartam még fél évre sem egyedül Németországba menni, ezért a feleségemmel együtt határoztunk a közös költözés mellett. Noha lányom, Lili csak szep­temberben kezdett iskolába járni, megoldjuk ezt a nehéz­séget is. Abban egyeztünk meg, hogy most kicsit az én érdekeim kerülnek előtérbe…”

Ha akad olyan szurkoló, aki még most sem tért napirendre afelett, hogy a középpályás a Hansa Rostockban folytathatja, nyugodjon meg – Nahne Ingwersen szerint a németek is ugyanúgy meglepődtek: „Lisztes nem volt benne a pakliban, egyszer csak valahonnan mégis előhúzták! Itt még most is jól cseng a neve, hiszen német bajnok és kupagyőztes – ráadásul remekül futballozik.”

„Tudom, hogy sokaknak meglepetés a szerződtetésem – ismerte el Lisztes Krisztián. – A rosszindulatú megjegyzésekkel viszont nem foglalkozom, pedig van belőlük elég… Egy esztendővel ezelőtt is azt mondtam, hogy minden a pályán dől el. A nyáron leírtak már, de Rákospalotán bíztak bennem. Jól sikerült a teszt, rövid idő alatt meggyőztem a rosto-ckiakat, hogy a csapat hasznára válhatok. Dieter Eilts nem pusztán a pályán, hanem azon kívül is számít a segítségemre. Olyan rutinos játékost akart, akire a fiatalabbak felnéznek, én pedig magamra vállalom ezt a szerepet is. Azt gondolom, korábbi németországi teljesítményemmel már kivívtam magamnak némi elismerést.”

Ettől viszont még kérdés: megállja-e a helyét a német másodosztályban?

„Nekem bizony kétségeim vannak – jelezte a Bild szakírója. – Tudjuk jól, hogy Lisztes Krisztián remekül bánik a labdával. De ez nem biztos, hogy elég. A másodosztály küzdelmeit elsősorban szikrázó párharcok, test test elleni küzdelmek jellemzik. Robusztus, kemény labdarúgók szerepelnek a sorozatban, akik nem riadnak vissza a durvaságtól sem. A rostockiak a magyarra bíznák a támadójáték szervezését. Vajon van annyira szívós és kitartó Lisztes Krisztián, hogy ennek a feladatnak megfeleljen?”

Nos, annyi megpróbáltatás után ez nem okozhat gondot.

Ha már egyszer a középpályás új esélyt kapott a befejezés előtt – az újrakezdésre…