Vannak, akik esküsznek a statisztikára, főleg ebben a sportágban, de azért a számok sem mondanak el mindent. Vas János neve mellett például rendre sok a nulla az Elitserien-mecscsek tudósításaiban, de azért feltételezzük, nem olyan rossz az összkép. Szóval mi újság ott fenn, északon?Vannak, akik esküsznek a statisztikára, főleg ebben a sportágban, de azért a számok sem mondanak el mindent. Vas János neve mellett például rendre sok a nulla az Elitserien-mecscsek tudósításaiban, de azért feltételezzük, nem olyan rossz az összkép. Szóval mi újság ott fenn, északon?
Minden rendben van, most éppen kaptunk egy-két szabad napot. Amúgy kétszer nyertünk egymás után, legutóbb volt is egy nagy helyzetem. Kiléptem szólóban, kézzel levettem a korongot a levegőből, aztán átpattant az ütőmön…
A hangjából ítélve jellemzőnek tartja a balszerencsét.
Hát… Tíz perceket játszom, a negyedik sor tagja vagyok, és se előnyben, se hátrányban nem szoktam bent lenni. Innen pedig nehéz domborítani. A játékidő is kevesebb, és a játékostársak tudása is gyengébb.
Nem így képzelte el a Brynäs-történetet, amikor odaszerződött tavaly nyár végén?
Természetesen nem. Azért az Iowa egyik meghatározó embere voltam, itt viszont más pozícióban kell megtalálnom a helyemet. De a menedzserem beszélgetett a vezetőséggel, ők azt mondták, hogy elégedettek velem, és hogy sokkal jobban játszom, mint néhány hónapja.
Ha ennyi idő alatt más nem is sikerült, legalább hozzászokhatott egy másik iskolához.
Persze. Alapvető különbség például Észak-Amerika és Európa között a pálya mérete. Úgy érzem, jobban fekszik nekem a kisebb jégfelület, amely az NHL-re, az AHL-re jellemző. A kis pálya gyorsabb, több a helyzet, már csak azért is, mert arányaiban nagyobb a támadóharmad. Nem csoda, hogy az előző szezonban az AHL-ben tizenhét góllal zártam, itt meg egyet ütöttem eddig. Más a játékosok hozzáállása is, nem olyan, mint Kanada-szerte, hogy belőjük a korongot a palánk mellettvagy a kapu mellé a támadóharmadba, és gyerünk utána.
Én is hiába csinálok ilyet, ez az egyszerű játék itt nem megy, a játékosok várnak a szép passzra.
Földrajzilag is közelebb van Svédország, mint Amerika.
Igen, és nagyon jó ez is. Egyértelmű, hogy fejlődöm. A meccseken, amikor beküldenek arra a tíz percre, beleadok mindent, és mégiscsak a világ egyik legjobb bajnoksága ez. Jövőre pedig még jobb lesz, hiszen biztos helyem van a csapatban, és lesz egy év előnyöm. Én sem leszek ismeretlen az edzőknek és a körülmények sem nekem.
A novemberben játszott olimpiai előselejtezőn mindenki láthatta, hogy a legképzettebb magyar hokis jelenleg, de nem lesz probléma, hogy úgy kell majd hátára vennie a válogatottat, hogy klubjában keveset játszik?
Nem, de jogos a felvetés. Imádok ebben a válogatottban játszani, mert sokat vagyok a jégen, emberelőnyben és emberhátrányban is benn vagyok, és jó emberek alkotják a csapatot.
Akik közül sokan görnyednek az EBEL súlya alatt.
Hallottam, meg olvastam is, hogy az olimpiai előselejtező óta nem megy valami jól a fiúknak, de ők is fejlődnek, és mindjárt itt a selejtező, amelyet én már nagyon várok. Február 2-án megyek is haza, lesz két nap alatt három edzés, aztán irány Riga!
Brynäs városa milyen?
Kilencvenezres kisváros, nagyon aranyos. Könnyen beilleszkedtünk, a feleségem is összeismerkedett már néhány csapattársam nejével. Most éppen így, közösen ültünk be egy kávézóba, mozi is van.
Svéd művészfilmek?
Á, nem, hála istennek itt minden angolul megy, a tévében is feliratozzák a filmeket.
Dunaújváros gyárkéményei nem hiányoznak?
A város igen, de gyárak nélkül megvagyok.
A család hogy bírja, hogy Márton bátyja a francia Alpokban, ön meg Skandináviában?
Akarták, hogy menjünk, ez a lényeg, örülnek nekünk.
És a vébével álmodott már?
Előfordult. Svájcban még nem jártam, úgyhogy számomra ezért is lesz különleges a világbajnokság. Valamelyik nap eszembe jutott, hogy megyünk az A-csoportos vébére, és ettől elkezdett bennem lüktetni valami...
