Tűz nélkül is megégtek

Baljósan kezdődött a Chelsea vasárnapja, a londoniaknak kora reggel tűzriadó miatt ötven percre el kellett hagyniuk manchesteri szállodai szobáikat. A riasztás vaklármának bizonyult, de a kilencven perc alatt történtek ismeretében vélelmezhetjük, hogy az incidens „ma nekünk semmi sem sikerülhet” érzést ébresztett a kékek stábjának tagjaiban. Vagy csak elmélyítette bennük az utóbbi hetek gyengébb eredményei, esetleg az Abramovics-vagyon klubjövőt befolyásoló megcsappanása miatt kialakult rosszkedvet?

Miközben a manchesteriek támadógépezetük mindkét szárnyát beüzemelték az első tíz percben, a kék mezesek ellencsapási kísérletei egy-két kivételtől eltekintve amolyan álcázott labdatartási hadműveletnek tűntek. És nem csak e bemelegítő időszakban: a hazai kapu előtt álló Edwin van der Sarnak beadások hatástalanításán, néhány lábbal mentésen és kirúgáson túl semmi dolga sem akadt a mérkőzés folyamán. Didier Drogba mélyen a tudása alatt futballozott, a második félidőre behozott Nicolas Anelka sem emlékeztetett a góllövőlista vezetőjére – pedig a United alap védőnégyese nem állt össze, az előzetes hírekkel ellentétben ugyanis Rio Ferdinand mégsem tért vissza (a játékos hátsérülése további kúrálást igényel).

A „vörös ördögök” produkciójának is voltak üresjáratai (az első félidő középső harmadában a Chelsea erősödő középpályásjátéka sok labdavesztést eredményezett), de megint csak a vendégekre vet rossz fényt, hogy ezúttal ez is simán belefért. Nemanja Vidics lélektanilag kiváló időpontban született gólja új helyzetet eredményezett, ám legfeljebb a nagyszerű idegenbeli mutató miatt keltett meglepetést, hogy Luiz Felipe Scolari együttese a cserék ellenére sem tudott reagálni az új kihívásra. A papíron álomkettősnek minősíthető Drogba, Anelka páros nem vonzotta a labdákat, miközben a másik oldalon Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, Dimitar Berbatov, Pak Dzsi Szung és a sérüléséig sokszor felfutó Patrice Evra egyre nagyobb kedvvel, egyre virtuózabban szőtte a támadásokat.

Sir Alex Ferguson a mérkőzésre készülve azt mondta, olyan nagyszerű futballeseménynek nézünk elébe, hogy a legszívesebben saját magát is pályára küldené. Nos, az utolsó tíz percre nyugodtan szerelést ölthetett volna; addigra a Chelsea szállodatűz nélkül is megégett – a hazaiak könnyedén elbírtak volna egy 67 esztendős csapattagot is.