dultak el azok a bizonyos korlá tok…
Dési János azt mondja, a szünnap mintha nem is lett volna. Reggel még fittnek érezte magát, ám estére visszatért a pokoli fáradtság – nincs idő regenerálódni. A motoros úgy véli, ez a Dakar sokkal nehezebb, mint a legutóbbi (2007-es), amelyiken rajthoz állt. Egyvalamiben azonban hasonlítanak: nemcsak a fizikai terhelés brutális, hanem a lelki is – az ember állandóan azon aggódik, hogy ne legyen semmi baj a motorjával, hogy ne essen el, hogy ne sötétedjen rá a sivatagban, s ez lassacskán felőrli az idegeit.
„Tartok az elkövetkező három naptól, mert mindenki azt mondja, az lesz a legnehezebb… – vallotta be Dési. – Pedig már eddig se volt könnyű: annyi motorost láttam elesni és ott maradni a pályán, hogy az engem is óvatosságra int. Kétszer megcsúsztam vasárnap, utána visszavettem a gázt, mert most már mindenképpen szeretnék célba érni.”
A motorral eddig kétszer diadalmaskodó Cyril Despres ennél többre vágyik, jóval többre… S bár a hátránya több mint egy óra az összetettben vezető Marc Comával szemben, nem adta fel a reményt, hogy beérje. Ő volt a leggyorsabb a szakaszon, pedig alighanem lábon kihordott egy laza szívinfarktust, amikor 15 kilométerrel a cél előtt egy kaktuszcsoport mögül elégyalogolt egy szamár. Nem tudni, ki ijedt meg jobban, de a pilóta reagált gyorsabban, s mindketten megúszták sérülés nélkül. Ez a legfontosabb. A francia ezzel a részsikerrel már a harmadik az öszszetettben.