Sainz újabb szakaszon remekelt

A Matador. Kemény, mint a kő szikla, fegyelmezett, mint egy római gladiátor, s olyan biztos kézzel tekergeti a kormányt, mint kevesen ezen a világon. Beszélni azonban nemigen szeret. Pontosabban ez így nem teljesen igaz, hiszen megteszi ő a magáét, de egyszerűen túl nagy az érdeklődés iránta – ha hagyná magát, darabokra tépnék.

Carlos Sainz kétségtelenül az autós mezőny egyik legnépszerűbb (ha nem a legnépszerűbb) tagja. S a kétszeres világbajnokon látszik, szeretné inkább átgondolni, elemezni a történteket, ahelyett, hogy ugyanazokra a kérdésekre válaszolna egymás után tucatszor.

Vérbeli profi.

A Dakar azonban belőle is kihozza az érzelmeket, egészen meglepő volt például, amikor a vasárnapi szakasz után azt nyilatkozta: keresztbe teszi az ujjait, és bízik benne, hogy az elkövetkező napokban is épp ugyanannyira lesz sikeres, mint most.

No igen, ő is csak ember. Ráadásul meglehetősen nehéz helyzetben, hiszen még abban sem reménykedhet, hogy a Touaregje valamelyik szakaszon jobb lesz, mint az ellenfeleké, mivel az összetettben két csapattársa, Giniel de Villiers és Mark Miller lohol a nyakában – ugyanolyan technikával, mint az övé.

A magyarok közül továbbra is a Palik László, Darázsi Gábor kettős a leggyorsabb – a Nissan-páros a verseny kilenc napja alatt immár harmadszor javította meg saját legjobbját, s a 13. helye egyben a legjobb magyar részeredmény is a Dakaron. „Úgy látszik, igazuk volt a nagy öregeknek, amikor azt mondták: akkor mész jól, ha nem igazán érzed, hogy gyors vagy – mondta Palik, aki az öszszetettben továbbra is a 12.

– Eseménytelen, nyugodt szakaszunk volt, akit utolértünk, az rögtön lehúzódott, úgyhogy szinte egy percet sem kellett porban autóznunk. Viszont ahhoz képest, hogy a rendezők azt ígérték, ez a szakasz könnyű lesz, szerintem egyáltalán nem volt az. Végig százszázalékosan kellett koncentrálni, mert egymást érték a kanyarok. Tipikusan az a pálya volt, amelyen nyerni nem lehet sokat, veszíteni viszont annál többet…”

Palikékhoz kapcsolódó hír, hogy a csapat versenykamionja – amelyet immár évek óta Szaller Zoltán irányít – továbbra is gond nélkül száguld, s az összetettben a parádés 11. pozícióban tanyázik.

De térjünk vissza az autósokra. A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős ahhoz képest, hogy mennyire hátulról rajtolt, remek részeredményt produkált – a 24. helyen ért célba. Ehhez azonban kellett az is, hogy az Opel-duó 26 ellenfelét előzze meg a pályán. Ez alighanem rekord a praxisukban, legalábbis a pilóta nem emlékszik, hogy bármelyik szakaszon is többször kellett volna használnia a figyelmeztető jelzést, hogy utolért valakit.

„A szűk pályán csak úgy tudtunk előzni, ha a riválisok félreálltak, ahhoz viszont meg kellett közelíteni őket az átláthatatlan porban – mondta Szalay. – Az autó szerencsére jó erőben van, úgy is fogalmazhatnék, hogy harap, és ez sokat segített a gyors, de szakadékokkal szegélyezett pályán…”

Liszi László és Fenesi József Mitsubishijében a hetvenedik kilométernél bedöglött a kormányszervó, s a pilóta attól kezdve „saját erőből” közlekedett a kanyargós szerpentinen – az biztos, hogy mostanában bicepszedzésre nem lesz szüksége. Egyébként is jó, ha fel tudja emelni a kezét a kormányig. A viadal elején úgy fogalmazott, ő azért jön a Dakarra, hogy a saját határait próbálgassa, hogy a lehető legmesszebb tolja ki a korlátokat. Nos, ezen a napon jó néhány centivel moz- >>>