Az igazi nagy durranás

Álmában nem kísértette Erdei hangja?Álmában nem kísértette Erdei hangja?

Aludni is alig bírtam, nemhogy álmodni. Bár a sajtótájékoztatón meg azt mondtam, hogy még mindig attól félek, csak álmodom, és nehogy felébresszen valaki. De Madár óriásit alkotott. Sok minden eljutott hozzám belőle, tőle. Nem szakmázott, csak biztatott, mint az őrült. „Győz a jobb, a jobb győz”, „Gyerünk, Kari, adj neki!”, „Nagy vagy, király vagy, de válts már ritmust!”, meg ilyeneket hallottam. Mondtam is magamban, váltsak ritmust, oké, de hogyan?!

Gyilkos meccs volt?

Az. Nem hittem, hogy Inkin ekkora iramot diktál. Minden menet külön mérkőzés volt.

Durvának hatott?

Annál is többnek. Mindig gondolkoztam, hogy még öt menet, még négy, de hogyan bírom majd ki?! Viszont olyan kondiban voltam, mint még soha. Mondtam is Fritznek, nem tudom, mit csinált velem, de valamit nagyon eltalált.

Nyert?

Nyertem. A második felével.

Az oroszok szerint nem.

Tudtam, hogy ezt mondják. De egészen kulturáltan reagáltak, ennél sokkal rosszabbra számítottam.

A ringben erre számított Inkintől?

Erre. Pontosan erre.

Meglepte valamivel?

Azzal, hogy a kilencedik vagy a tizedik menetben meg tudtam törni. Megütögettem, és nem bírt visszajönni belőle.

Mennyire motoszkált önben, hogy itt ez az óriási lehetőség, világbajnok lehet, ráadásul a ZDF-nél is berobbanhat?

Máshonnan közelítenék. Tudtam, ha összejön, amit elterveztem, és mindent kiadok magamból, akkor az nagyot fog szólni. Szerintem jó hangja volt.

Így kell bemutatkozni a médiapartnernek?

Valahogy így. Mindenképpen jó lenne folytatni. Várható volt, hogy egyszer főmecscset vívhatok, de nem hittem, hogy ilyen korán. Az első világbajnoki címmérkőzés épp időben jött, a tévé meg az ölembe hullott. Nem akartam elejteni.

Az sem zavarta, hogy borult a napi programja?

Azért, mert később ettem meg a spagettit, és később mentem ki a csarnokba? Csak anynyi tudatosult bennem,

hogy másfél órával később kezdek, semmi több. Végigfutott néhányszor az agyamon, hogy mi forog itt kockán, de gyorsan elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat.

Semmi sem érdekelt, csak a siker.

A mérkőzés előtt Inkint szinte mindenhol a kategória legjobb öt bokszolója között jegyezték. Átvette a helyét?

Az első öt talán túlzás volt nála. Persze átkozottul jó és kemény bokszoló. És hogy nekem hol a helyem? A WBO világbajnoki trónja biztos, a többi nem.

A ranglistákat majd meglátjuk. Mindig kételkedem magamban.

Erdei a mérkőzés előtt azt mondta, ön olyan, mint a poszméh. Nem fogja fel, hogy nem tud repülni, mégis megpróbálja, aztán sikerül is.

Teljes mértékben igazoltam a véleményét. Már mondtam neki, hogy sikerült a poszméh akció.

Nem érdekelt, hogy nem engem tartottak esélyesnek, hogy sokan azt mondták, nem tudom megverni, csak mentem előre.

Aztán meg a levegőbe.

Megígérte, megcsinálta, a nyakába vett. Nekem már az földöntúli boldogság volt, hogy ott tudott lenni, neki meg az én sikerem volt az. Ilyen gálán ilyen meccseket nyertünk meg, ez anynyira hihetetlen!

Meddig nem gondol a bokszra?

Ameddig csak lehet. Azt már most mondom, hogy aki január végéig egyszer is azzal zaklat telefonon, hogy ki lesz az ellenfelem és hogy alakul a jövőm, megfenyítem. A meccsről, a múltról szívesen beszélgetek, meg úgy általában mindenről, de hadd ne kelljen gondolkoznom. Teljes nyugalmat akarok, jár ennyi nekem. Szeptember óta ezzel a mérkőzéssel fekszem és kelek, sérülések hátráltattak, most úgy néz ki a fejem, mint egy közepes domborzati térkép, kell a pihenő.

Sdunek edző a hotel liftjénél vigyorogva magyarázta, hogy tizennégy nap múlva találkoznak Hamburgban, és kezdik újra.

Na persze… Nekem is mondta, aztán megölelgetett. Sok sikert kívánt a hazaúthoz, és mondta, hogy tizennégy napig ne is gondoljak a bokszra, csak ünnepeljek, és élvezzem az életet.

Betartja?

Az edzőm mondta, mi mást tehetnék? Csak lehet, hogy két hétnél hosszabb lesz. Az ünneplés után kicsit eltűnünk a családdal a világ elől. Ránk fér. Főleg a feleségemre.

Azért a következő napokban alighanem rajta kívül másoktól is kap majd szeretetet...

Reménykedem benne. Szerintem most nagyon szeretnek bennünket otthon. Ilyen gála után talán nem érdemtelenül. Az elmúlt napokban a csapból is mi folytunk, és minden nagyon jól sült el. Rettentő boldog vagyok, jó lenne, ha mindenki őszintén tudna örülni a sikerünknek.

Az elején említette, hogy a sajtótájékoztatón elmondta, reméli, nem álmodik, és nem veszik el az övét. Most már tudja, hogy ez a valóság, és lejárt az álmodozások kora?

Barátkozom vele. De tudja mit, szeretek álmodni. Készülök a következőre.