Van honnan felállni!

Nehéz megmondani, előrelé pett, egy helyben topog vagy visszafejlődött a magyar futball az elmúlt tíz esztendőben. Tekintettel arra, hogy a labdarúgás, az üzleti alapú futball mind klub-, mind válogatott szinten rohamosan fejlődik, kijelenthető: már a stagnálás is jelentős lemaradást eredményez a világelithez képest, amelynek, ugye, hosszú-hosszú éveken át kirobbanthatatlan tagja volt a magyar labdarúgás. Volt, merthogy a nyolcvanas évek közepétől rohamosan hanyatlani kezdett. Miközben a világ elszáguldott mellettünk, mi azon tanakodtunk, hogyan lehetne megállítani a rettenetes zuhanást…

A válogatott

Tíz éve a magyar válogatott a 45. volt a világranglistán, éppen Görögország előtt, időközben a görögök Európa-bajnoki címet nyertek, míg mi a másik irányba indulva még a világranglista 82. helyét is érintettük.

Most a válogatott újra tagja az első ötvennek, jelenleg a 47., azaz csaknem ott tartunk, ahol 1999 januárjában.

1998-ban a Bicskei Bertalan vezette válogatott esélyesnek tűnt arra, hogy ott legyen a 2000-es Európa-bajnokságon, ám két vereség (Románia és Szlovákia ellen, utóbbi itthon) keresztülhúzta a számításokat. Ne feledjük, a ranglistán legmagasabban jegyzett Portugáliával még kétszer találkozunk, s bár nem szeretnénk az optimista szurkolók kedvét elvenni, szögezzük le: Erwin Koeman csapata a két utolsó selejtezőjét Liszszabonban és Koppenhágában játssza le – valljuk be, ennél van kellemesebb sorsolás is. Megjósolható egyébként, hogy azt, aki a magyar válogatottat ilyen szituációba kormányozta, sohasem vonják ezért felelősségre.

Ami érdekes: az elmúlt évtized szinte valamennyi kapitánya igazi nagycsapattal szemben is ért el jó eredményt. Bicskei Bertalan együttese Angliával ikszelt (1–1), de vb-re, Eb-re nem jutott ki, Gellei Imre a svédek és a spanyolok elleni 1–1-re lehet büszke, de az Eb akkor is álom maradt. Lothar Matthäus csapata idegenben verte meg Németországot, hogy aztán az első fontos tétmeccsen azonnal kapituláljon (0–3 Zágrábban), s esélye sem volt kijutni a vb-re. Várhidi Péter legénysége a világbajnoki címvédő Olaszországot győzte le 3–1-re, nem sokkal később Moldovában kaptunk egy sima hármast. A felsorolt meccsek közül egyedül a stockholmi 1–1 volt tétmeccs, a többi siker felkészülési mérkőzésen született.

Nemzetközi kupák

A magyar labdarúgás tekintélyének legnagyobb ellensége a nemzetközi kupa. Még akkor is, ha a Zalaegerszeg 2002-ben Bajnokok Ligája-selejtezőn 1–0-ra legyőzte a Manchester Unitedet, de továbbjutni nem volt valós esélye. A BL csoportköréhez a Ferencváros volt a legközelebb 2004-ben, amikor az Üllői úton legyőzte a prágai Spartát, de a visszavágón hosszabbításban alulmaradt. Az FTC az egyetlen, amely az új rendszerű UEFA-kupában a csoportkörig eljutott, 2004-ben. A mögöttünk hagyott tíz évben ijesztő tendenciát figyelhettünk meg: amíg korábban az volt a kérdés, magyar kupacsapat megéri-e a tavaszt, most már az őszi meccseket is nagyon meg kellett becsülni, sőt a nyár közepén kezdődő előselejtezők miatt immár az is ünnep, ha a strandszezon végét megéri valamelyik magyar klub. Az évtized mélypontja alighanem a Vaduz négygólos győzelme volt az Újpest ellen, de a háromszoros magyar bajnok Debrecen vesszőfutása a macedón Rabotnicski ellen sem éppen gyönyörű emlék.

Az infrastruktúra

Több stadion is megújult: az újpesti, a dunaújvárosi, a győri, részben a diósgyőri, a fehérvári, a zalaegerszegi. A Puskás Ferenc Stadionnal azonban továbbra is képtelen bármit kezdeni az állam és a magyar futball, s a Ferencváros, a Debrecen létesítménye sem sokat változott. A milliárdokért vásárolt beléptetőrendszer egy raktárban megy tönkre, nem használja senki, a legmodernebbnek számító Megyeri úti aréna teteje csak akkor ázik be, ha esik az eső. A Dunaferr bajnok volt, ám mire modern lett a stadion, szétesett a klub. A Vasas stadionja is olyan, mint 1999 elején, ám a környezet látványosan megújult. Az egyik legszánalmasabb létesítményt, a kispestit újjávarázsolta a klubot megmentő tulajdonos, George F. Hemingway.

A magyar élvonal

Dunaferr, BVSC, III. Kerület, Gázszer – csak néhány csapatnév, amely az elmúlt évtizedben hol jobban, hol kevésbé markánsan, de jelen volt a legmagasabb osztályban, hogy aztán részben vagy teljesen eltűnjön a palettáról. A bajnoki címeken az utóbbi években a tulajdonosi háttér nyomán megerősödő, sőt meghatározóvá, kiemelkedővé váló Debrecen zsinórban háromszor, az MTK szintén háromszor, a Ferencváros kétszer, a Dunaferr és a ZTE egyszer-egyszer osztozott – a tradicionális, nagy klubok közül az Újpest, a Honvéd, a Vasas nem tudott aranyérmet szerezni. 2001 és 2004 között 12 együttes szerepelt az első osztályban, s bár az ország területének, a képzett futballisták számának ez tetszett megfelelőnek, hiába alakult többször is rendkívül izgalmasan a vég, mégis visszatértünk a gyenge meccsek sokaságát garantáló 16 csapatos formációhoz – máig érthetetlen, miért kell ragaszkodni ehhez... Az évtized krónikájához tartozik a 2003-as szezon botrányos befejezése az Üllői úton (a klub bűnhődött, a tettesek szabadlábon azóta is), és a Fradi kizárása az élvonalból 2006-ban, amely gazdasági okokkal magyarázható, de az NB I-es bajnokság amúgy sem magas reklámértékét érzékenyen érintette – gyakorlatilag megszüntette az élvonalbeli meccsek iránti televíziós érdeklődést.

Légiósok, fiatalok

Tíz éve a Bundesliga volt a legjobb magyar játékosok gyűjtőhelye: azóta a Premier League az igazi álom a futballistáknak, de oda csak nagyon kevesen jutottak el, a többség jellemzően a mérsékeltebb minőséget képviselő angol második vonalban szerepel. Többen még most is a német bajnokságban profiskodnak (Dárdai Pál, Hajnal Tamás, Huszti Szabolcs), sőt, Vadócz Krisztián személyében az angol mellett legerősebbnek tekintett spanyol bajnokságban is szerepel egy honfitársunk. A legfeltűnőbb változást az elmúlt tíz évben az utánpótlásnevelés terén rögzíthetjük. Elkezdődött az akadémiai (bentlakásos) képzés, ahol az iskolai oktatást a futballra sokkal jobban koncentrálva szervezték meg. Az MTK úttörő volt e téren, s amikor a kék-fehérek fiataljaira épülő korosztályos válogatott visszhangos sikereket aratott az Európa-bajnokságokon, több klub is felismerte az akadémiai képzés fontosságát. Sokan még csak most ismerkednek ezzel a módszerrel, de reménykedhetünk: ha ezeken a műhelyekben minőségi munka folyik, 2019 elején nem lesz kérdés, hogy előrelépett-e a magyar futball az elmúlt évtizedben…