Van abban valami sorsszerű, hogy Budai Krisztián ragadta meg a lényeget, Budai, aki tavaly kétszer is kárvallottja lett az utolsó kerethirdetésnek. A kapus a „Hat lépés, öt karika” frappáns jelmondattal lepte meg az NS-t november elején, a BS-ben rendezett olimpiai előselejtezőtornát megelőző napokban, és fején találta a szöget. Ennyi győzelem szükségeltetik ahhoz, hogy a magyar válogatott a Vancouverben rendezendő 2010-es olimpia résztvevője lehessen. Csakhogy míg a mottó stimmel, annak megfelelni nem olyan egyszerű. A játékokra kijutni ugyanis nagyobb tett lenne, mint a feljutás volt.
Ezt mondta Pat Cortina szövetségi kapitány is a torna után, pedig előtte ő lépett hatot a csapat előtt a Papp László Budapest Sportaréna öltözőjében, szimbolizálva az előselejtező és a nemsokára következő selejtező kétszer három mérkőzését. Alapvető különbség ugyanis, hogy az A-csoportos vb – amelyen a mieink hetven év után vesznek részt újra, április végén – 16 csapatos, az olimpia viszont csak 12. Továbbá a ciklusok sem azonosak, mert vb-t minden évben rendeznek minden osztályban, egy hétig tart (az A-csoportos tovább), aztán a következő esztendőben megint találkoznak a csapatok. A négyévente megtartott téli játékokra vezető út azonban sokkal kacskaringósabb.
Aki legalulról indul, három szinten jut túl, mire kvótát szerez – a világranglista-helyezések alapján készülnek a csoportbeosztások, azaz egyre nehezebb ellenfelekkel kell megvívni, ami önmagában még rendben volna – csakhogy az erőkülönbségek akkorák, hogy az előző szintről feljebb lépő társulat rendre minimális pontmennyiséggel és a gólkülönbségben megjelenő hatalmas mínusszal zárja a következő fordulót, az utolsó helyen. A magyar csapat ebben a rendszerben jutott el az utolsó kanyarig. Február elején a háromból legalább két meccset kellene megnyernie ahhoz, hogy a selejtező egyetlen továbbjutó pozíciója elérhető legyen, de ezt a bravúrt a házigazda Lettország, Olaszország és a 2008-ban általunk a divízió 1-ben marasztalt, ezért azóta fortyogó Ukrajna ellen kellene véghezvinni…
Ezért kívánjuk leszögezni, hogy bármi, amit a fiúk elérnek majd a lett fővárosban, több, mint amit elvárhatunk tőlük. Az elvártat pedig már teljesítették, megnyerték az itthon rendezett előselejtezőt. Ha esetleg mégis továbblépnének, egyrészt nagyjából tízszeresére nőne a magyar olimpiai küldöttség összlétszáma, másrészt a most tavasszal Svájcban láthatónál is több csillaggal találkozhatna a válogatott – hiszen az olimpia abban is különbözik a világbajnokságoktól, hogy akkor szünetel az NHL, tehát a bolygó összes ásza jelen lehet. Ez esetben egyáltalán nem lenne hiányos az egymással riválizáló országok kerete, mert egyetlen klub sem tehet az ellen, hogy Sidney Crosby, Henrik Lundqvist vagy Alekszandr Ovecskin országa válogatottjában parádézzon ezen időszakban. Bizonyíték az olimpia és a világbajnokság között meglévő színvonalkülönbségre, hogy 2006-ban az ötkarikás pontlista élcsoportja tele volt olyanokkal, akik két hónappal később, a vb idején az NHL rájátszásában vitézkedtek éppen, a döntőt meg Nicklas Lidström döntötte el, aki a Stanley-kupa-címvédő, az idén is abszolút favorit Detroit Red Wings csapatkapitánya.
Ilyen körbe léphetne be az imádott magyar válogatott, ha bekövetkezne a második csoda is tíz hónapon belül.
