Megszelídültek a Bikák

Ki gondolta volna, hogy a szege di csárdában kapott rántott hús kifog némelyik Albacompjátékoson? Pedig ízletes, friss és puha volt a főfogás, ám akkora adagokat osztottak, hogy akadt kosaras, aki a laktató raguleves után nem bírta magába tuszkolni a két, egyenként kéttenyérnyi méretű húst. Peresztegi Nagy Ákos, az Albacomp mestere viccesen meg is jegyezte, mindenki egyen sokat, mert a meccsig már nem lesz újabb étkezés. Az első negyedben nem is érződött az energiahiány a székesfehérváriakon – pedig a létesítményben dermesztő hideg volt, talán Temesvárt is elérte az európai gázválság –, akik rögvest magukhoz ragadták a kezdeményezést, és a gyors egymásutánban háromszor is betaláló Velibor Radovics ponterősségének köszönhetően már az ötödik percre ötpontos előnyt harcoltak ki.

Ki gondolta volna, hogy a négyes döntő előtt egyetlen szervezőnek sem jut eszébe, hogy a sajtó munkatársainak nemcsak székre, de áramra is szükségük lesz, hogy laptopjaik ne merüljenek le idő előtt? Persze az élelmes magyaron nem lehet kifogni, a sok angolul elkarattyolt kérés, amely néha már könyörgésbe is átment, meghallgattatott, és a terem sarkában sebtiben felállítottak egy iskolapadot a falon található konnektor közelében, így végül is megoldódott az elektromossági probléma, és a honi pontvadászat éllovasának rajtját már elégedetten pötyöghettük a gépbe.

Kicsit hiányérzete volt a nézőnek, hiszen a Temesvár meccsén még csaknem 2500-an szurkoltak a szocreál jellegű, hodályszerű csarnokban, ám az elődöntő második mérkőzésére csupán mintegy ezren maradtak, és ők is csendben figyelték, amint az Albacomp az első negyed végére kilenc ponttal megugrik. Rashad Bell is belelendült: a félidőig 20 egységet termelő amerikai magasbedobó elkezdte szórni a triplákat, a középtávoliakat és a ziccereket, így pillanatok alatt 14 pontosra hízott a pompásan, összeszedetten és higgadtan játszó magyar csapat előnye. Még az is belefért, hogy a korábbi önmagát továbbra is kereső Jara Rubin Doyne három büntetőt is mellédobott – ennek ellenére megnyugtató fehérvári vezetéssel vonultak a felek a pihenőre. Ki gondolta volna, hogy a játékosait alaposan leszidó Michael Schrittwieser vezetőedző társulata még a fordulás után sem tudja még csak megnehezíteni sem riválisa dolgát? Pedig így történt, a találkozó ugyanabban a mederben csordogált, mint annak előtte: tartotta a vezetést a magyar csapat, majd amikor megrázta magát, és két perc alatt összehozott egy 10–0-s rohamot, már húsz ponttal tartott előbbre tanácstalan ellenfelénél. Ekkor érezni lehetett, megvan a meccs, s így is lett, az Albacomp rendkívül okos és jó játékkal, az osztrák együttest a kosárlabda minden elemében felülmúlva 79–61-re győzött, vasárnap tehát a házigazda temesváriakkal játszik a kupa elnyeréséért. A tét nem más, mint a szabadkártya a következő idénybeli Európa-kupa csoportküzdelmeire!