Jókor üzent Ferguson

Sir Alex Ferguson a világ egyik legjobb szakembere, kitűnő stratéga, nem létezik nála második helyezés (legalábbis célként), és mindent, illetve majdnem mindent képes megtenni a siker érdekében – aminek része egyebek mellett a lélektani hadviselés, a közvetlen ellenfelek finom(?) becsmérlése. Nos, a bajnoki címvédő Manchester United menedzsere nyílt színi támadást indított a Liverpool ellen, nyilván megérezve (ha eddig még nem tette volna), hogy csapatának minden bizonnyal a „vörösök” lesznek a legnagyobb ellenfelei a Premier League 2008–2009-es kiírásában; és azt se felejtsük el, hogy amikor Sir Alex 1986-ban átvette az MU irányítását, legfőbb vágyaként a Liverpool lekörözését említette, mármint a bajnoki címek tekintetében (egyelőre 18–17-re vezet a Pool).

„Különösebben nem tartok a liverpooliaktól – jelentette ki a skót szakvezető. – Tényleg, mitől is kellene? Biztos vagyok benne, hogy mostani első helyezésük a bajnokságban az idő előrehaladtával görcsössé teszi őket, pontokat hullajtanak majd el – és akkor jövünk mi.”

A nem túl rokonszenves, ám az ő imázsához abszolút paszszoló megnyilvánulás természetesen eljutott a címzettekhez, akik közül Rafa Benítez, a Pool – Fergusonhoz képest merőben más stílusú – spanyol menedzsere nem is hagyta szó nélkül a verbális attakot, avagy az üzenet nem csupán célt ért, de lényegében hatott is.

„Ez az arrogáns ember mindent megtehet Angliában, úgysem lesz következménye. Folyton sopánkodik, hol a játékvezetők, hol csapata programja, hol meg a pálya talaja miatt. De tudják, mit? Még örülünk is Ferguson panaszáradatának, mert ez azt jelenti, hogy igazából a Manchester Uniteddel van probléma, s ha rápillantunk a tabellára, akkor látszik is, hogy mi” – vágott vissza Benítez, aki

a maga részéről befejezettnek tekinti a disputát.

A szombat délután az újonc Stoke vendégeként fellépő liverpooliak az ő szintjükhöz mérten mindenesetre idegesen kezdtek, különösen az október óta először Martin Skrtellel felálló védelem tűnt sebezhetőnek – már megint ki kell emelnünk Jamie Carragher bizonytalankodásait, és kivételesen Pepe Reináét is… –, de a szilveszter előtt kocsmai verekedésbe keveredő és a rendőrségen kikötő Steven Gerrard sem volt „szervezőkedvében” a középpályán, ráadásul nem volt kit megjátszania. Ebben alighanem közrejátszik a térdsérüléséből nemrégiben felépülő Fernando Torres, valamint az ezt megelőző két bajnokiján három gólt szerző Robbie Keane jegelése is a cserepadon. Hogy Benítez miért cselekedett így, főképp Keane esetében, nem tudni, de legalább a szerencse nem pártolt el emberei mellől, minthogy az elsősorban a hatalmas bedobásairól ismert Rory Delap az első félidő legnagyobb helyzetét elpuskázva szétforgácsolta a lécet – természetesen nem bedobásból.

Az egészben pedig az a legszebb – bár liverpooli szemszögből inkább a legdrámaibb –, hogy Ferguson jól időzített üzenetének mintha lenne alapja: noha Steven Gerrard a második félidőben kétszer is eltalálta a keretet (ennyit a szerencséről), az összességében ötlet nélkül futballozó „vörösök” a két fél Anfield Roadon rendezett meccsén hasonlóan csak 0–0-t játszottak a Stoke-kal. Ez pedig azt jelenti, hogy ha Ferguson csapata vasárnap győz, a vesztett pontok tekintetében jobban áll majd a Liverpoolnál – igaz, a Chelsea még ezt a forgatókönyvet is átírhatja.