„Nem gondolkodom előre – meg akarom nyerni” – szögezte le Roger Federer még az 1.1 millió dolláros dohai torna negyeddöntője után. Nem szokatlan tervek ezek a volt világelsőtől, akinek közvetlen riválisai sem rajtoltak nimbuszukhoz méltóan 2009-ben: a szerb Novak Djokovics rögtön az első körben kiesett Brisbane-ben, a világranglistát vezető Rafael Nadal pedig a legjobb nyolc között búcsúzott Dohában, és ez még akkor is érdekes, ha egy-egy idénynyitó ATP-torna eredményeiből túlzás messzemenő következtetéseket levonni.
Andy Murraynek erről nyilván más a véleménye: a skót minden bizonnyal elfogadná a teljes esztendőre az első hét eredményeit. Ugyan csupán meghívásos versenyen, de Federert és Nadalt is legyőzte, a svájcival szemben pedig különösen imponáló a mérlege: szeptember óta négy találkozásból (a múlt heti gálameccset is beleértve) hármat nyert meg.
Federernek tehát volt miért revánsot vennie a skóton, akit sokan lehetséges utódjának tartanak. Magabiztosan, bátor játékkal kezdett, olykor régi önmagát idézte, olykor pedig a nem olyan régit – főleg az érthetetlen rontásoknál, amelyekből most is volt bőven. Viszont irányította a legtöbb labdamenetet, és a jól felépített poénokat sokszor be is fejezte: 24 nyerőt ütött a nyitó felvonásban, amelyet szettlabdát hárítva nyert meg a rövidítésben – addig Murray is jól tartotta magát, saját szervagémjeiben esélyt sem hagyott a svájcinak.
A skót a második szettben is pontosan és erőteljesen teniszezett, míg a svájci játéka szép lassan szétesett, egyre több könnyű labdát rontott (37 önhibával zárt…), és a végére elment a kedve is, míg Murray magabiztosan és időnként látványosan teniszezett. 6:7, 6:2, 6:2 lett a vége – a skót a leghatározottabban bejelentkezett a január 19-én kezdődő Australian Open trófeájáért. Előbb azonban a dohai finálé: ott az amerikai Andy Roddick vár rá.
