Tartjuk a szokást: nem adjuk meg magunkat!

Először is engedjék meg, hogy minden kedves olvasónak és jégkorongrajongónak boldog új évet kívánjak!A tavalyi év igazán különleges volt számunkra, olyan sikert értünk el, amiről csak álmodoztunk, mióta gyerekekként felhúztuk a korcsolyát a lábunkra. Szapporóban valóra vált az álom, ezért dolgoztunk egy életen át, tényleg hihetetlen érzés volt, hogy mindez megvalósult.A 2009-es év is több szempontból különleges lesz. Az Alba Volánnal szeretnénk jól zárni az EBEL-t, esélyünk van a rájátszásra, nem adjuk meg magunkat. Ez amúgy sem szokásunk… A válogatottal pedig két fantasztikus verseny vár ránk. Először február elején Rigában olimpiai selejtezőn veszünk részt, míg májusban az A-csoportos világbajnokságon Szlovákia, Kanada és Fehéroroszország csoporttársaként. Az olimpiai selejtezőn a házigazda Lettország, valamint Olaszország és Ukrajna lesz az ellenfelünk. Hallottam már olyan véleményt, hogy az ukránok ellen könnyű dolgunk lesz, hiszen áprilisban Szapporóban legyőztük őket. Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, minden pont megszerzése bravúrnak számít majd ezen a tornán is. Nem lett könnyebb a szövetségi kapitány dolga az elmúlt időszakban, továbbra is 40-50 játékos közül tud válogatni, és akkor még nem voltam pesszimista a létszámot illetően.Elképesztő, hogy milyen világba csöppenünk, a Nemzeti Sportban is megjelent, hogy a 2010-es vb-re hogyan készülnek a németek. Azt tervezik, hogy a Veltins Arena, a Schalke labdarúgó-stadionja lesz a nyitó mérkőzés helyszíne. Ennek pedig egyetlen oka van, a csúcsdöntés szándéka. A szervezőbizottság is jóváhagyta, hogy itt legyen a találkozó, amelyre 75 976-ra növelik a stadion befogadóképességét, s ezzel megdöntenék a University of Michigan (Wolverines) és a Michigan State University (Spartans) meccsének 74 554-es rekordját.Ez azért jelzi, hogy milyen irányba halad a sportág, nekünk pedig nagy-nagy öröm, hogy sikerünk után Magyarországon is népszerűvé vált a jégkorong. Sokan mondják is, hogy hokinemzetté váltunk, de ez egyelőre csak vicc.Visszatérve az Alba Volánra, rendkívül fontos két meccs előtt állunk, a Linz és a Ljubljana elleni csatákat meg kell nyernünk, hogy meglegyen a rájátszás. Jól zártuk az előző évet, nagyon szép győzelmet arattunk december 30-án a Klagenfurt ellen. Ezzel valamelyest visszajött a remény célunk elérésére.Január 29-ig még heti három találkozó vár ránk, szerencsére már lejártak az eltiltásaink, ami nagyon akadályozta a csapatot. Nem akarunk kifogásokat keresni, de nagyon nehéz 15 emberrel végigjátszani egy-egy EBEL-meccset, jóval több időt kell a jégen tölteni, mint a megszokott 25 perc. Gyakorlatilag ugyanazoknak kellett volna kihasználniuk az emberelőnyt, akik előtte nagy nehezen kivédekezték az emberhátrányt. Az elején remekül szerepeltünk, de az eltiltások, büntetések, valamint hogy nem feltétlenül kiegyensúlyozott a bíráskodás, megnehezítette a dolgunkat. Ennek ellenére, mint írtam, nem adjuk fel!A sportban nincs ha, ezt nagyon jól tudom, de mégis: ha nincs ez a mizéria, simán ott vagyunk a rájátszásban. Persze az is közrejátszik, hogy a remek kezdés után már sokkal jobban felkészültek ránk az ellenfelek. Azt is látni kell, hogy nálunk a legeredményesebbek között a magyar játékosok neveit találjuk, ami azt is jelzi, hogy szerény büdzsénkből nem futja olyan minőségű légiósokra, mint csoporttársainknak. Végül nagyon köszönöm olvasóim szimpátiáját, példátlan ahogy kiállnak mellettünk a szurkolók. Raon üzenete számomra különösen megható volt („Bármi történjen, bármit hallasz-olvasol, egyet ne feledj: ez itt sosem reális kép. Lehet, hogy a neten keresztül ötvenen kritizálnak, a meccseinken jön harminc bekiabálás, de akkor is kimegy több ezer szurkoló, hogy megnézzen titeket, akárhány vereség is jön. Na, ez az EGYETLEN igazán reális visszajelzés!") Tényleg nagyon sok erőt adnak nekünk ezek az üzenetek!