Szép lassan túlélőverseny lesz a viadal

Esett az eső, vihar volt – és es te kilencig, vagyis sötétedésig csak 32 autós páros érte el a tábort. Ez még a szerdai krónikához tartozik (ez idő tájt már késő éjszaka volt Magyarországon), ám ahhoz, hogy megértsük a későbbi történéseket, szükségesek ezek a tények.

Három autó is porig égett a szerdai szakaszon

Szóval a mezőny nagy része bent vesztegelt az első hét bevallottan legnehezebb szakaszán, s közben szépen lassan beesteledett. A veszteség így is elég nagy volt, elég, ha csak azt említjük, hogy három jármű (többek között a túraautó-világbajnok Yvan Muller Buggyja) is porig égett. Ehhez persze semmi köze annak, hogy a rendezőség úgy döntött, kihozza a bent ragadtakat a pályáról – ellenkező esetben aligha lehetett volna biztonságosan folytatni a versenyt –, s büntetéssel mehetnek tovább. (Ennek mértékéről egyelőre nem született meg a döntés, ezért az összetett viadal állása is kérdéses…)

De nézzük, mi történt csütörtökön!

Nasszer al-Attijah úgy ment át a szakaszon, mint kés a vajon. Egyszerűen szárnyalt. Legalábbis mindenki így hitte, hiszen a katari versenyző már az utóbbi napokban is pokoli gyors volt, nem lett volna meglepő a szakaszgyőzelme. Nyert is, ám utóbb kiderült, nem érintette az egyik kötelező pontot – ez pedig azt jelenti, hogy a zsűri dönti el a sorsát. Elvileg kétórás büntetés jár az ilyesm i ért, de al-Attijah elmondta, egyszerűen nem tehetett mást: annyira melegedett a motorja a dűnéken, hogy kénytelen volt kikerülni őket, még akkor is, ha tudta, ezért utóbb büntetést kap majd. Így aztán elveszítheti a vezető pozícióját az összetettben, s azt a csütörtökön másodikként végző Giniel de Villiers veheti át.

Ami azt illeti, a nap legnagyobb vesztese így sem a katari volt, hanem Luc Alphand. A francia pilóta reggel még tökéletes magabiztossággal hagyta el a tábort, aztán viszont a szakasz 12. kilométerénél fel kellett adnia a versenyt. Az ok: a navigátora, Gilles Picard roszszul lett, miközben elakadtak a homokban és előszedték a homokfutókat, hogy kiszabaduljanak… A rutinos navigátort a táborba szállították, és hál'Istennek az első hírek szerint nincs komoly baja. Ha csak nem vesszük bajnak, hogy kénytelenek voltak kiszállni a küzdelemből.

A magyarok közül Palik László és Darázsi Gábor bizonyult a leggyorsabbnak – azok után, hogy az előző napon pályafutása legkiválóbb részeredményét produkálta (16. lett), a pokoli nehéz dűnesorral kezdődő csütörtöki pályát a 34. időeredménnyel teljesítette.

Palik nehéz napján is egyéni csúcsot futott

Palik elárulta, fogalma sincs, hogyan érte el karrierje legjobbját. A két méterszámlálója közül egyik sem működött, kapott két defektet (ennek következtében csütörtökön három pótkereket vitt magával, pedig az 37 kiló pluszsúly), a szélvédőjén hatalmas lyukat ütött egy faág, és egyszer majdnem felborult egy meredek dűnén – csak a jó szerencséjének vagy a védőangyalának köszönhette, hogy az autó az orra érkezés után nem fordult át, hanem visszaállt négy kerékre. Érdekes egyébként ezzel kapcsolatban, hogy az elmúlt két napban ugyanazzal a dűnesorral küzdött meg a mezőny (oda-vissza), s a terep csöppet sem lett könynyebb attól, hogy éjszaka megázott. A színe ugyan megváltozott, a szürkéről majdnem teljesen feketére, de azért nem engedte át egykönnyen az embereket, sőt nehezebb feladat elé állította őket, mint egy nappal korábban. („A legrosszabb mauritániai rémálmaimat idézte ez a pálya: homok, kő, homok, kő…” – mondta Palik.)

Szalay Balázsról és Bunkoczi Lászlóról sem lehetett éppen megmintázni a kipihent, kisimult versenyző szobrát. Koszosak voltak és többször ástak, közben a hőségben (szerencsére csak a szakasz végére) elfogyott az autóból az összes víz, úgyhogy a tizedik Dakarját teljesítő pilóta egyetértett azzal: „Megkezdődött a túlélőverseny…”

Ezek azok a napok, amelyek után az ember elgondolkodik, vajon mi is hozza vissza a sivatagba évről évre...? A lényeg, hogy a szerdai szakaszon 26. pozícióban végző Szalayék