Ötszáz, bizony, dalolva!

Vágólapra másolva!
2009.01.08. 23:22
Címkék
Ha nem sérül meg, és Juande Ramos vezetőedző kezdőként vagy csereként pályára küldi a Mallorca ellen, vasárnap Raúl lesz a Real Madrid történetének második olyan futballistája, aki legalább 500 bajnoki mérkőzésen játszott. A Primera Divisiónban korábban öt játékos érte el a nevezett álomhatárt; 31 évesen Raúl léphet be legfiatalabban az illusztris társaságba.

Az idő könyörtelenül vágtat, aminek a futballisták életében is vannak következményei. Raúl González Blanco, a Real Madridnál másfél évtized alatt klubtörténelmi jelentőségűvé pallérozódó csatár például már nincs ott ama „királyi ötösben”, amelyből az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) honlapjának látogatói játékost jelölhetnek a 2008-as év csapatába. Részben azért nincs ott, mert 2006 szeptembere óta egyszer sem léphetett pályára a spanyol válogatottban; a „vörös fúria” a 102 válogatott meccsén 44 gólt szerző madridi támadó nélkül játszotta végig az eltelt két és fél évet, és hogy milyen jól, arról a 2008-as Európabajnoki cím és a világranglistán elfoglalt első hely tanúskodik.

Mára tényleg eljárt volna az idő Raúl felett? Iker Casillas, Sergio Ramos, Pepe, Arjen Robben és Wesley Sneijder, az UEFA „királyi ötösének” tagjai vajon valóban fontosabb szerepet töltenek be a madridi csapatban, mint ő, a Bajnokok Ligája 64 gólos rekordere? A csapatkapitány?! Az ünnepélyes mérföldkőelhagyás, az 500. bajnoki mérkőzés küszöbén udvariatlanság ilyesmit állítani, tetejébe a közelmúlt eseményei feletti hanyag átsiklás minősített esete lenne, sőt végzetes könynyelműség, végtére mégiscsak egy ereje teljében lévő, 31 éves labdarúgóról van szó.

Emlékezzünk: az előző évadban a Real nyerte meg a spanyol bajnokságot, és a madridi szaklap, a Marca nem másnak, mint a bajnoki menetelés során 18 gólt szerző – és ezzel házi gólkirály – Raúlnak adományozta a Primera División legjobbjának járó díjat, az újonnan alapított Alfredo Di Stéfano-trófeát. A méltó örökösnek – ahogyan maga a díjátadó névadó nyugtázta.

Maradjunk tehát annál a megfogalmazásnál, hogy a madridi 7-es abba az életszakaszba lépett, amelyikben minden második megmozdulásával dalolva megdönt egy rekordot, átír egy csúcslistát, áthalad egy statisztikai határon. Pedig mintha csak a minap lett volna, hogy 1994 októberében pelyhedző állú sihederként a Zaragoza ellen bemutatkozott a bajnokságban, majd egy évre rá – sokat ígérően, mesterhármassal – megkezdte a gólgyártást a Bajnokok Ligájában, történetesen éppen a Ferencváros kárára…

Több mint 14 (felnőtt) bernabéubeli éve során 14 edző keze alatt szolgált, mindegyikük alapemberként számított rá – ezért is lehetett 470szer kezdő az eddigi 499 bajnokiján. Hatszor ünnepelték bajnokcsapat tagjaként, hűsége jutalmául kétszer kapitányként. Továbbra sem érdemtelenül övé a karszalag: a mostani idény mind a 17 eddigi bajnokiján játszott, 1250 percénél csak a kapus Iker Casillas töltött többet a pályán csapattársai közül. Klubja honlapja nem csak az irigylésre méltó statisztikái miatt méltatja az ötszázadik bajnokihoz közeledve: „Képességei és góljai mellett még valami nagyon fontosat meg kell említeni – olvasható a portálon –, ez pedig a viselkedése. Raúl a pályán és azon kívül is példakép. Csak egy, de annál szemléletesebb példa mintaértékű hozzáállására: az ötszázadik meccshez közeledve még egyetlenegy bajnokin sem állították ki, és sárga lapból is csak huszonkettőt kapott.”

Ismervén pályafutását és olvasván megnyilatkozásait, biztosak lehetünk benne, hogy Raúl valami ilyesmit mond majd az ünnepi pillanatokban:

– Nagyon nagy megtiszteltetés ilyen patinás klub színeiben ötszáz bajnoki mérkőzést játszani. Köszönöm minden bennem bízó edzőnek és csapattársnak, valamint a súlyos sérülésektől megkímélő sorsnak. Mindazonáltal nem az én egyéni mérlegem a legfontosabb, hanem az, hogy a Real Madrid sikeres legyen, hogy ebben a szezonban is a hagyományaihoz méltón teljesítsen. Ha ebben segíthetek, én leszek a legboldogabb.

Az intelligens játékán, a többnyire finom, alkalmanként kegyetlen, ám így is, úgy is eredményes támadásbefejezésein túl az ilyesfajta megnyilvánulásaiért rajongják őt Madridban: mert alázatos, szerény, a feltűnést sohasem kereső futballista. Nem véletlenül fejezi be „köszöntőjét” ekképp a királyi klub honlapja:

„Az egészben az a legjobb, hogy a madridista kapitány előtt még mindig rengeteg mérkőzés és rengeteg trófeanyerési lehetőség áll!”

A következő nagy tette Di Stéfano 211-es madridi bajnoki gólrekordjának megdöntése lehet. Már csak öt gól hiányzik hozzá.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik