Angliában jó futballozni!

Tudja jól, hogy az ő korában a fejlődés az elsődleges, és ennek szellemében menedzseli karrierjét: noha Kádár Tamás az utóbbi hetekben állandó tagja a Premier League 14. helyén álló Newcastle első keretének és a Liverpool elleni hazai bajnokit (1–5), valamint a Hull City otthonában rendezett FA-kupa-találkozót (0–0) is a kispadról nézte végig, ha úgy látná, nincs esélye beverekednie magát a legjobbak közé, hajlandó lenne egy angol második ligás együttesben folytatni. Sőt még a ferencvárosi lehetőségtől sem zárkózik el.

Jön a Fradiba?

Jómagam is több helyen olvastam, hogy felvetődött a nevem a Ferencvárosnál, és azt is tudom, hogy Bobby Davison tárgyalt a klubbal a kölcsönvételemről, ám velem nem beszélt az FTC edzője – válaszolta Kádár Tamás. – Jóllehet, örömmel meghallgatok minden ajánlatot, s nem zárkózom el az új lehetőség elől, de most hiába csábítanának haza... Egyrészt azért, mert közel kerültem ahhoz, hogy bemutatkozzam a Newcastle felnőttcsapatában, másrészt azért, mert megítélésem szerint viszszalépés lenne a magyar NB IIbe igazolni, hiszen itt a reservemeccsek is színvonalasabbak a hazai másodosztálynál.

Minderre rácáfol, hogy Ferenczi István az előző FAkupa-kiírás elődöntőjébe kerülő Barnsleyt hagyta ott az FTC kedvéért...

Még egyszer mondom, örömmel meghallgatok minden ajánlatot, ám engem konkrét felkéréssel nem kerestek. Az pedig megtisztelő, hogy a Newcastle ragaszkodik hozzám. Erre jó példa, hogy a csapatfotózáson, az új idény előtt készült poszteren én is rajta vagyok, és az első csapat edzésein rajtam kívül nem nagyon találni fiatalt. A hétfői tartalékmeccsen sem engedtek pályára lépni, nehogy megsérüljek, és ha kellek, még véletlenül se legyek harcképtelen a szombati, West Ham United elleni bajnoki előtt.

Eddig sajnos kettőből semmi a mérlege: a Liverpool és a Hull City ellen is csak a kispadon ült. Talán a West Ham ellen?

Talán... Nekem az is örök emlék marad, amikor a Liverpool ellen elküldtek melegíteni. José Enrique kicsit sántikált, egy ideig úgy tűnt, nem bírja végig, ezért szóltak, induljak mozogni. Elfogott a remegés, de túltettem magam az izgalmon. Végül elmaradt a bemutatkozás, hátrányba kerültünk, így csatárt hoztak a helyére. Egyébként azt már az első csapatnál eltöltött idő alatt megtanultam: ahhoz, hogy boldoguljak, elsősorban a lámpalázat kell levetkőznöm.

És megszokni a minőségi változást. Mi a különbség, amikor egy magyar csatárral kerül szembe, és amikor Michael Owent fogja az edzésjáték során?

Itt minden olyan gyorsan, hirtelen történik. Ráadásul – ha már Michael Owent említi – a támadó rutinból képes megoldani az egyes szituációkat, minden mozdulata finom, gördülékeny a játéka. Apró termete miatt pedig rendkívül gyorsan változtat irányt, nehéz vele tartani a tempót – mondjuk azért az én sebességemet is dicsérik.

És szidni szokták a sztárok?

Maximum tanácsolnak. Ha nem a legjobb megoldást választom, akkor az én posztomon szereplő klasszis vagy éppen a hozzám legközelebb álló társ felhívja a figyelmemet arra, rossz döntést hoztam, és elmondja, miben változtassak. Előfordult, hogy Damien Duff szólt, alkossak vele párt, barátsággal állt hozzám. Fiatal vagyok, számomra az a legfontosabb, hogy fejlődjek. A Newcastle-nál pedig erre van is lehetőségem. Persze elfogadnám, ha kölcsönadna a klub, s nem lenne ellenemre egy másodosztályú csapat felkérése.

A Fradi speciel az?

Championshipben szereplő klubról beszélek...