Felértékelt kapitány

Már jó ideje keresték Várhidi Péter utódját, amikor a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetői eldöntötték: holland edzőt neveznek ki a válogatott élére.

Ekkor még nem esett szó konkrét nevekről. Kisteleki István asztalán nem lapult ott egy húszoldalas lista, az MLSZ elnöke csupán szétnézett a nagyvilágban, érdeklődött fűnél-fánál, majd több ezer kilométernyi repülőúttal a háta mögött, a tapasztalatokat összegezve elhatározta: márpedig holland szakember lesz az új szövetségi kapitány.

Ám az első döntésig is hoszszú út vezetett...

Ma már nem titok: Kisteleki István a német edzők között is alaposan szétnézett. A Német Labdarúgó-szövetségtől például faxüzenetben kért javaslatot, kíváncsi volt, kik felelnek meg az általa megálmodott feltételeknek. Ezzel egy időben több olyan, világszerte elismert szakemberrel is tartotta a kontaktust, akinek magyar kapcsolatai voltak, sőt a mai napig is vannak. A kapitánykeresés ezen periódusában nyolc-tíz edzővel tárgyalt az MLSZ.

Aztán szűkült a kör, és a győztes nemzet Hollandia lett.

Kisteleki István döntésében szerepet játszott többek között lengyel barátai véleménye a németalföldi Leo Beenhakkerről. De sokkal fontosabb volt azon elhatározása, hogy a szövetségi kapitány mellé a sportágfejlesztési igazgató és az utánpótlásképzésben jártas edző is ugyanabból a kultúrából érkezzen.

„Hollandiában kezdtünk nézelődni – emlékezett a kapitánykeresés ezen fázisára Kisteleki István. – Olyan fiatal edzőket kerestünk, akik pályájuk elején járnak, és akiknek a karrierjébe beleillett a gyengécske magyar labdarúgás feltámasztása. Túl nagy nevekben nem gondolkodhattunk, hiszen hiába jelent rangot Magyarország szövetségi kapitányának lennni, az igazán ismert edzők válogathatnak az ajánlatok közül, és nem biztos, hogy a miénk a legkedvezőbb.”

De konkrétan hogyan került mégis képbe Erwin Koeman?

Ha hiszik, ha nem, egy Amszterdam melletti kisvárosban került először szóba a 47 éves szakember neve.

Az U17-es válogatott 2008 márciusában Apeldoornban játszott az Eb-selejtező elitkörében. Kisteleki István pedig kapott az alkalmon, s mivel úgyis Hollandiában keresett kapitányt, elkísérte a csapatot. Ott vetődött fel először: miért ne lenne Erwin Koeman a kapitány?

A Magyar Labdarúgó-szövetség vezetői néhány nappal korábban már felvették a kapcsolatot a 42-szeres holland válogatott, az Ajaxban 372 mérkőzésen pályára lépő, később a csapatot a kispadról is dirigáló Danny Blinddel, valamint a korát illetően ugyan kakukktojásnak számító, ám ebből adódóan annál több csapatot (Ajax, Mechelen, Anderlecht, PSV, Werder Bremen...) irányító 61 éves Aad de Mosszal. Kisteleki István és a munkáját segítő Bienerth Gusztáv a beszélgetéseket követően papíron értékelte a jelölteket: szakmai, emberi és gazdasági szempontok alapján kaptak pontokat a trénerek.

A legmagasabb pontszámot ennek alapján Erwin Koeman érdemelte ki.

Pedig már az első találkozót sem volt könnyű összehozni a 47 éves trénerrel: bár azokban a napokban Kisteleki István éppen Hollandiában tartózkodott, Erwin Koeman az öccsénél, Ronaldnál volt Spanyolországban. A személyes tapasztalatszerzés ekkor tehát még elmaradt.

„Eleinte nem tudtam eldönteni, valóban felvetődött-e a nevem a magyar szövetségi kapitányi posztra, vagy valaki csak szórakozik velem – emlékezett viszsza hollandiai túránkon Erwin Koeman. – Több helyről is hallottam a pletykát, később a menedzserem hívott, s közölte: hivatalosan is a jelöltek között vagyok.”

Ezután felgyorsultak az események.

Az első telefonbeszélgetést a második követte, majd nem sokkal később Erwin Koeman már egy budapesti szállodában tárgyalt a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetőivel.

„Már az első találkozónál meggyőzött – árulta el Kisteleki István. – Emberileg rendkívül szimpatikus volt, nem akart többet ígérni, mint amit tud, reálisan nézte a dolgokat. Elhivatottnak tűnt, láttam, hogy hisz a munkában, és korrektül vázolta, milyen elképzelései vannak. Az első személyes megbeszélést követően abban maradtunk, ha legközelebb is eljön Budapestre, és addig minden apró részletben megegyezünk, innen már a szerződéssel a zsebében utazhat vissza Eindhovenbe.”

Így is lett, Erwin Koeman április 24-én ismét Ferihegyen landolt, és a délutáni bejelentés sem maradt el.

Délután fél 5-kor a belvárosi Meridien Szállóban felszállt a fehér füst: a távozó Várhidi Péter helyét Erwin Koeman vette át.

Erwin Koeman otthon kikérte a család, a barátok véleményét, majd miután visszarepült Budapestre, végleg eldöntötte: elfogadja a magyar ajánlatot.

„Eleinte némileg pesszimista voltam, hiszen a legtöbb helyről azt hallottam, hogy a magyar futballt elképesztően negatív légkör veszi körül – emlékezett a kapitány. – Aztán kaptam egy ötven nevet tartalmazó listát, körbenéztem, tájékozódtam az interneten, és láttam: a magyaroknak vannak jó játékosaik. Ráadásul a pesszimista hangulat sem volt olyan borzasztó, mint azt előzőleg felvázolták. Sokat nem gondolkodtam, belevágtam.”

Erwin Koeman Eindhovenben elárulta: azóta egyetlen nap sem volt, amikor úgy ébredt, bárcsak nemet mondott volna Kisteleki Istvánnak...