A TANULÓPÉNZ

FC GRONINGENFC GRONINGEN

(1978–1979)

„Gyerekkorunkban mindig ugyanabban a csapatban játszottunk Ronalddal, mígnem tizenhat esztendősen – az öcsém előtt egy évvel – megkaptam életem első profi szerződését. Ahhoz a klubhoz kerültem, amelyben édesapám ötszázegy bajnoki mérkőzésen szerepelt. Nem is tudom, melyikünk örült jobban ennek a lehetőségnek. Tizenhét voltam, amikor a holland élvonalban bemutatkozhattam, három hónapra rá már alá is írtam az újabb, három évre szóló megállapodást – igaz, nem a Groningenhez, hanem a PSV-hez! Egyébként én tizennégy voltam, Ronald pedig tizenhárom, amikor az FC Twente már hívott bennünket, édesapánk azonban visszautasította az ajánlatot, arra hivatkozva, hogy kisfiainak még otthon kell maradniuk… A PSV-t viszont már ő sem kosarazta ki, így alig tizennyolc esztendősen nekivágtam életem első nagy kalandjának…”

PSV

(1979–1982)

„Ebben a három évben rengeteget tanultam, még akkor is, ha nem kaptam rendszeresen játéklehetőséget. Hol kezdő voltam, hol a padon ültem – összesen negyvenhárom bajnokin játszottam. Kemény periódusa volt pályafutásomnak, az egyik csapattársammal sokáig egy idős néninél laktunk, mi tagadás, a családi fészek után kicsit furának tetszett. Amikor megérkeztem a PSV-hez, az 1978-as világbajnokság ezüstérmeseivel készülhettem együtt. Ha valakiktől, Willy van de Kerkhoféktól rengeteget tanulhattam. Mondom, nem volt egyszerű a helyzetem, az egyik nap a világ legszomorúbb, a másikon a világ legboldogabb labdarúgójának éreztem magam. Mindenesetre hasznomra vált az a három esztendő, állítom, ezen az időszakon mindenképpen keresztül kellett mennem ahhoz, hogy később azzá váljak, aki lettem. Legjobban a szeretteim hiányoztak, a Groningen és Eindhoven közötti kétszázhatvan kilométeres távolság olykor leküzdhetetlennek tűnt. Főleg úgy, hogy akkoriban még nem volt jogosítványom… A harmadik szezon közben közöltem édesapámmal, ha a bajnokság végére nem sikerül állandósítanom a helyem, távozom. És mivel nem sikerült, elbúcsúztam a PSV-től. Hogy csak ideiglenesen, azt 1982 nyarán még nem sejtettem…”

FC GRONINGEN

(1982–1985) „A Groningen hívott, és én örömmel tértem vissza. Az 1982–1983-as idény azért volt különleges, mert felnőtt szinten akkor futballoztam először együtt Ronalddal. Mindketten középpályásként szerepeltünk, ketten harminchárom gólt szereztünk. A klub történetének legnagyobb sikerét elérve negyedikek lettünk, így indulhattunk az UEFA-kupában. Kár, hogy öcsém már nem volt velünk az ősszel. Illetve dehogy kár: az Ajax megkeresésére nem mondhatott nemet! Az Atlético Madridot nélküle is kivertük az első körben, ám a másodikban az Internazionale már túl nagy falat volt. Ennek ellenére egy percre sem bántam meg, hogy visszatértem. 1985-ben mégis a váltás mellett döntöttem. Az amszterdamiak csábítottak engem is, úgy volt, hogy aláírok hozzájuk. De az engem kiszemelő edzőt kirúgták, és aztán addig húzták az időt, míg elköteleztem magam a Mechelenhez. Mint utóbb kiderült, ennél jobb döntést nem is hozhattam volna…”