A Dakar megmutatta valódi arcát

Sainz meglátta maga előtt a BMW-t, Al-Attijah is észrevette a közelgő veszélyt, és űrsebességre kapcsolt. A Matador becenévre hallgató kétszeres ralivilágbajnok azonban nem hagyta magát, s valahogy csak nyélbe ütötte az előzést – ám nem sokáig örülhetett, mert lassú defektet kapott, és meg kellett állnia, hogy levegőt fújjon a gumiba. A vége: 6 másodperc különbség a javára, s az érzés, hogy újabb szakaszgyőzelem került a neve mellé. Most 2–2 az állás – s mindenki tátott szájjal figyeli a csatájukat, amelybe meglepő módon egyelőre nem tudnak beleszólni a Mitsubishi-pilóták, pedig ők osztoztak az utóbbi hét Dakar-diadalon.

A motorosoknál Marc Coma továbbra is menetel – a spanyol KTM-pilóta újabb értékes részsikert söpört be, és továbbra is vezet az összetettben. Első rajtolóként ugyan meggyűlt a baja a „kapukkal” (az úton végig vastag köteleket feszítenek ki két oszlop közé, hogy a tehenek ne tudjanak átmenni rajtuk), vagy négyet-ötöt ki kellett nyitnia menet közben. S bár jól tudja, úgy szokás, hogy az ember bezárja maga mögött a kaput, ezúttal eltekintett az udvariassági formuláktól, annál is inkább, mert csapattársa, Jordi Viladoms száguldott mögötte…

A magyar Dési János 41. lett a szakaszon (az összetettben 36.), és egyre többször fordul meg a fejében, milyen jó lenne megtartani ezt a pozíciót a verseny végéig. Ennek érdekében próbál a lehető legkevesebb kockázatot vállalni, de azt azért nem állítja, hogy izgalommentes lenne a Dakarja.

„Eltévedtem, és körülbelül tíz kilométert mentem rossz irányba, mire rájöttem, hogy hibáztam. Nagyon oda kellett figyelni ezen a napon, mert könnyű lett volna elesni, sajnos sokan buktak is – kétszer is láttam leszállni a mentőhelikoptert, s ez óvatosságra intett.”

A Dakaron ez az egyik aranyszabály, hogy a sprintversenyekkel ellentétben itt mindig kell egy kicsit tartalékolnia az embernek. Főleg, hogy ez még csak a negyedik nap volt…