Végre egy kis nyugi

Kissé lassan, de tegnap megérkeztünk Magdeburgba. Végig esett a hó, így csak 90 km/órás sebességgel tudtunk haladni Hamburgból, de még így is jobb volt a helyzet, mint a másik irányban, ahol 70-80 kilométeres dugó volt.Nem először járok a városban, korábban készültem már egy hetet itt, és voltam Balzsay Karesz hatodik profi mérkőzésén is, amit szintén itt rendeztek. Mindenünk megvan, nem rossz hely, de azt hiszem, nem sűrűn fogok ide visszatérni…Reggel korán keltünk, majd volt két edzésünk is, közben egy sajtótájékoztató, amelyen javarészt német médiumok voltak jelen. Remekül ment ma minden, azt figyeltem, hogy Balzsay Karcsi nagyon pörgött, tényleg kirobbanó erőben van! Jómagam is pörögtem, ahogy tudtam, de igazából nagyon hétfői volt a hangulatom…Örülök, hogy lassan vége a napnak, alig várom, hogy pihenhessek. Még vár rám egy kiadós vacsora, eszünk egy nagy adag spagettit, aztán mindenki visszavonul tévét nézni, olvasni, pihenni. Végre egy kis nyugi lesz, és ez az, amire most igazán vágyom.Azzal sem törődünk, hogy mikor lesz a következő címmérkőzés, csak a január 10-i gála érdekel, kizárólag a következő feladatra koncentrálunk, semmi másra! Nagyon szépen köszönöm a bátorítást mindenkinek, nagyon sokat jelent, hogy így kiállnak mellettünk a szurkolók. Olvasva a hozzászólásokat, érzem, hogy mennyire fontos otthon ez a gála. Nagy igazság az amit endless11 írt: „A szurkolóid és a családod melletted és Karesz mellett állnak, de a ringben csak magadra számíthatsz!” hoher78-nak pedig azt üzenem, hogy a születésnapját majd otthon ünnepeljük, és jó lesz, ha készíti a búzasört a bulira…