Ismét egy pokoli gyors szakasz

A gőzmozdony kéményéből füstfelhő tört elő.

Ha az a mozdony most elindulna… De szerencsére nem indult el, alighanem csak tesztelték, hogy működik-e még (az állomást elnézve nem lehet napi használatban), mivel előtte, a síneken versenyautók álltak, többek között Palik László ezüst Nissanja…

A fentiekből kiderül, furcsa helyszínen, a jacobacci pályaudvaron jelölték ki a szervezők a hétfői szervizparkot, úgyhogy annyi autó és motor biztosan nem ment szembe még a síneken, mint amennyi ezen a napon.

Túlzás lenne azt állítani, hogy élvezték a helyzetet, mivel közben feltámadt a szél, s a helyzet már jobban hasonlított egy homok- vagy inkább porviharhoz, mint bármikor korábban.

Előkerültek a búvárszemüvegek.

Nem tévedés, a Dakaron tényleg az a bevett szokás, hogy búvárszemüvegben vészelik át a porvihart az emberek – annál az egyszerű oknál fogva, hogy az alá nem megy be a por. Való igaz, kissé furcsán fest a tábor, amikor talpig felöltözött, sálakba burkolózott emberek búvárszemüvegben jelennek meg a vacsoránál, de hát a szükség törvényt bont.

A szükség szülte egyébként azt a helyzetet is, hogy az újságíróknak az étkezősátorban kellett tábort verniük. Az ok egyszerű: az eszközöket (köztük a sajtósátort) szállító kamionnak gondja támadt, s nem ért időben a táborba. A delikvensek viszonylag rugalmasan alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez, úgy is mondhatnánk, a szemük se rebbent – dolgoztak ők már Herkules típusú repülőgép gyomrában is, az, hogy most nincs áram és internet, legfeljebb a cikkek hazaküldését nehezíti meg kicsinykét. No, de technikai sportról beszélünk, mindenki bízott benne, hogy a szervizcsapat estére megérkezik. És így is lett.

Ami a versenyt illeti, a rendezők ígéretükhöz híven pokoli gyors szakaszt jelöltek ki a mezőny számára, amelyen a résztvevők szerencsére továbbra is remekül helytálltak. Az autósok közül a Palik László, Darázsi Gábor páros volt a leggyorsabb (a 19. helyen végzett), pedig a pilóta azt mondta, ez egyáltalán nem az ő pályája volt. Mert bár a Nissan hibátlanul működött, ezúttal is a „lóerőgyárak” domináltak.

„Ez már a harmadik olyan nap volt, amikor jócskán száz kilométer per óra fölött volt az átlagsebesség – mondta Palik. – A pálya nagy részét padlógázon tettük meg, és ez nem panasz, csak megállapítás, a végére már a kapukat is egész jól megszoktam. Gabi visszaszámolt, hogy ötszáz, négyszáz, háromszáz…, majd megkérdezte: na, mi jön? Rávágtam, hogy kapu, és mindannyiszor jó volt a válasz. Szóval egyelőre kerítések között autózva keressük a kapukat, de nem panaszkodom. Ha ezt az összetettbeli 16. helyet a rajt előtt felajánlják a harmadik napra, gond nélkül elfogadom.”

Alighanem hasonló a helyzet Szalay Balázzsal és Bunkoczi Lászlóval is, ők még előrébb, a 14. pozícióból várják a folytatást – méghozzá meglehetősen nyugodt hangulatban. S hogy mi ennek az oka? A pilóta elmondta, úgy érzi, még bőven van az Antarában, korántsem hozta ki belőle a maximumot. Ez pedig azt jelenti, hogy lehet fejlődni.

„Megkínlódtunk most is – mondta Szalay, nagy adag port törölve ki a szeméből. – Körülbelül az ötvenedik kilométernél utolértük Palik Lacit, majd több mint százat autóztunk mögötte. Végül sikerült megelőznünk, de egy elég veszélyes helyen, lementünk az árokba, és a szélvédőt három helyen kiütötték az útszéli ágak. Lendületet vettünk, de nem sokáig tartott, mert kaptunk egy jobb hátsó defektet, s meg kellett állni kicserélni. Közben megelőzött egy Buggy, utána annak a porában mentünk, s végül a cél előtt nem sokkal tudtuk csak megelőzni.”

Szalayék kamionját éjszaka ismét sikerült megjavítani (a Darázsi Zsolt vezette triónak nem kezdődik valami jól a verseny), miközben a másik MAN gond nélkül közlekedik, s nem is lassan. Szaller Zoltán biztos kézzel vezeti Palikék versenyjárművét, biztos hátvédet nyújtva a csapatnak, amelynek eddig (szerencsére) nem volt szüksége segítségre.

A harmadik magyar autós páros, Liszi László és Fenesi József a 36. helyen zárt, így összetettben a 33. helyre jött fel.

A szakaszt a korábbi N-csoportos ralivilágbajnok Nasszer al-Attijah nyerte meg, az összetettben azonban továbbra is a legendás Carlos Sainz vezet.

A motorosoknál Dési János továbbra is tartja a tempóját, s a napi 39. helye azt jelenti, hogy az összetettben a 35. pozícióból várja a folytatást. Ember még nem örült jobban ennek a pozíciónak, mint a magyar KTMpilóta.

„De jó lenne ezt megtartani a végéig… – sóhajtott fel Dési, s megsimogatta a motorját. – Ami a szakaszt illeti, nagyjából gondmentesen sikerült teljesíteni, nem arra kellett figyelni, hogy gyorsan menjek, hanem éppen arra, hogy ne feszítsem túl a húrt, mert sokszor mentünk 160 fölötti tempót, s ezeket a motorokat őszintén szólva nem arra találták ki, hogy tartósan ilyen gyorsan menjenek velük. A szakasz amúgy már jó hosszú volt, igazi dakaros. El is fáradtam a végére.”

Az összetettben továbbra is Marc Coma vezet, aki a hétfői szakaszt is megnyerte – pokoli gyors volt, s újra meglépett a riválisoktól. Őt leszámítva szenvednek az esélyesek: Cyril Despres ezúttal is gumigondokkal küszködött, a francia David Casteu pedig, amellett, hogy próbálja ledolgozni első napi hátrányát, duplára dagadt fejjel motorozik, mert valami allergiás reakciót váltott ki nála, úgyhogy alig fér bele a feje a sisakba.

Azt mondja, senki sem ígérte, hogy a Dakar-rali könnyű lesz. Na jó, de erre azért biztosan nem számított…