Új helyszín, új járművek, de a cél a régi

Ma már történelem: a Dakar-rali megrendezésének ötlete akkor vetődött fel Thierry Sabine-ban, amikor a francia arisztokrata egy nemzetközi versenyen motorral elveszett a líbiai sivatagban. Napokig keresték, mire rátaláltak, ám ő ahelyett, hogy örökre megutálta volna a homoktengert, kalandként fogta fel a történteket, s még többre vágyott, még többet akart.

Maga a verseny tulajdonképpen egy fogadás eredménye volt – Sabine fogadott barátaival, hogy legalább hatvan jármű rajthoz áll az általa szervezett versenyen, s az eredmény minden képzeletét felülmúlta: 1978. december 26-án mínusz 20 fokos hidegben 90 motoros és 80 autós rajtolt el a párizsi Trocadero térről, és vágott neki Afrikának.

Azóta eltelt jó néhány év, az égiek többször átrendezték a Szahara homokdombjait, s a verseny mostanra fogalommá vált. A Dakar jól eladható márkanévvé nőtte ki magát, s ehhez már nem is feltétlenül szükséges, hogy a mezőny érintse Szenegál fővárosát. Az idén például nemhogy nem érinti, de nem is Afrikában lesz a viadal.

A tavalyi viadalt törölték, de semmi sem változott

Tavaly terrorfenyegetettség miatt törölték a versenyt (már a komplett mezőny ott volt Lisszabonban, a tervezett rajt helyszínén), s ezután a rendezők úgy döntöttek, biztonságosabb helyszínt keresnek. S bár sokan kétkedve, tamáskodva fogadták a hírt, a Dakar népszerűségén nem esett csorba: hamarabb betelt a nevezési lista, mint valaha.

A legnagyobbak mind eljönnek, s megméretik magukat a legendás viadalon.

Az autósok versenyével kapcsolatban az idén is az egyik legnagyobb kérdés, hogy vajon megszakad-e a Mitsubishi hét éve tartó győzelmi sorozata, vagy folytatódik a háromgyémántos márka uralkodása.

Ez most még nagyobb talány, mint a korábbi esztendőkben, mivel a Mitsubishi teljesen új technikát vet be a világ leghosszabb és legnehezebb tereprali-viadalán: elkészült az új turbódízel versenygép, amely a Racing Lancer nevet kapta, s amely a csapat szerint legalább annyira megbízható, és talán valamivel gyorsabb, mint az elődje volt. Nem túl jó előjel az ellenfelek számára...

Mint ahogy az sem, hogy a kilencszeres Dakar-győztes Stéphane Peterhansel továbbra is a csapatot erősíti, s motivációja mit sem csökkent, annak ellenére sem, hogy immár a huszadik sivatagi show-jára készül.

„Nehéz verseny lesz, az biztos – hosszú, navigációigényes és bizonyára nagyon érdekes. De... Azt hiszem, az éjszakák nagyon különböznek majd az afrikaiaktól. Városokban leszünk, civilizáció vesz körül bennünket, gyorséttermek és toronyházak. Ez nem ugyanaz, mint feküdni a sátradban a semmi közepén. Ettől függetlenül hatalmas kihívást jelent, és természetesen győzni szeretnék, mint mindig” – fogalmazta meg céljait Peterhansel.

A Mitsubishinél a csapat is rendkívül erős: Luc Alphand, Maszuoka Hirosi és Joan Roma is nyert már Dakart, igaz, utóbbi egyelőre „csak” motorral, míg előbbiek autóval. Ők mindannyian az esélyesek közé tartoznak, és mindannyiukat egyformán támogatja a japán gyár, hiszen a sivatagban bármi megtörténhet, és ha az esélyes elbukik, kell mögötte egy „hátvéd”, aki szükség esetén átveszi a helyét. A rajongók persze abban reménykednek, hogy nem lesz itt csapaton belüli osztozkodás, hanem a két nagyágyú az első perctől kezdve késhegyre menő csatát vív egymással. Peterhansel az egyik. S hogy ki a másik?

Sainz lesz a legendás Peterhansel fő riválisa

Természetesen a kétszeres ralivilágbajnok Carlos Sainz. A Matadort egy-két éve még nem tartotta győzelemre esélyes ellenfélnek a Mr. Dakar névre keresztelt francia, azt mondta, kétségtelenül gyorsabb, mint ő, de még nem tudja elég jól beosztani az autóját ahhoz, hogy győzni tudjon. Most már egészen biztosan tart tőle.

Az elmúlt időszakban ugyanis Sainz „megtanulta” a tereprali csínját-bínját, s mivel gyorsaságához már korábban sem férhetett kétség, nem kérdés, a győzelemért utazik Dél-Amerikába.

„A Dakar az egyik legnagyobb kihívás az autósportban. Itt nem elég egy jó autó vagy jó pilóta és navigátor, éppúgy fontos a csapatháttér is. A fiúk minden este új autót építenek, mert a sivatag nagyon megviseli a technikát. Tökéletesen profinak kell lenni ahhoz, hogy sikert érhess el, vagy hogy egyáltalán eljuss a célig...” – mondta Sainz lapunknak adott interjújában.

He kettejükre nézünk, egyvalamit biztosan állíthatunk: ha egyiküknek sem lesz nagyobb technikai problémája, elfelejthetjük a félórás különbségeket – itt bizony másodpercekre, percekre menő csata várható, s nagy adok-kapok.

Ami a Volkswagen-legénységet illeti, a dél-afrikai Giniel de Villiers is beleszólhat a nagyok csatájába, akárcsak az amerikai Mark Miller vagy a német Dieter Depping.

S hogy miként alakulnak az esélyek a motorosoknál?

Két toronymagas favorit van: Cyril Despres és Marc Coma. Ők ketten a leggyorsabbak, a legmegbízhatóbbak, nekik van a legjobb technikai hátterük, és ők a legprofibbak a navigációban is. Az utóbbi három Dakar-győzelmen ők osztoztak – a különcsatát 2–1-re Despres vezeti. A francia mellett szól híres állhatatossága és hidegvére, amelynek köszönhetően sikert sikerre halmoz az utóbbi időben. Tökéletesen jellemző a versenyzésére, ami a legutóbbi (2007-es) Dakaron történt: három nappal a viadal vége előtt állt az élre, így diadalmaskodott.

A tehetség vagy a hidegvér lesz a nyerő két keréken?

Coma ezzel szemben született tehetség, ezt már többször is bizonyította – legutóbb egészen a 13. szakaszig vezetett, ott azonban hibázott. Az ő stratégiája egyértelműen az, hogy rögtön a viadal elején az élre áll, s vezető pozícióját próbálja megtartani a verseny végéig. Most új terepen mutathatja meg talentumát.

Az idén egyikük eredménysora sem olyan fényes, mint a korábbi években – mindössze egy-egy diadalt tudhatnak maguk mögött. (Despres az UAE Desert Challenge-et, Coma a Spanyol Baját nyerte meg.) Ezért aztán a szakemberek szerint a Közép-Európa-ralin pályafutása legelső győzelmét arató – s ezzel láncait ledobó – David Casteu is befuthat. És ha már az esélylatolgatásnál tartunk, nem szabad megfeledkeznünk a chilei Francisco Lópezről sem, akinek hatalmas előnye, hogy nála jobban kevesen ismerik a mezőnyből az Atacama-sivatagot.

S hogy a magyarokról is ejtsünk néhány szót (őket már az elmúlt napokban egyenként bemutattuk): Dési János motorral, Palik László, Szalay Balázs és Liszi László autóval, Darázsi Zsolt és Szaller Zoltán kamionnal vág neki a távnak. Mindannyian más-más céllal, más-más reményekkel. Ami az esélyeket illeti, a korábbi esztendők tapasztalatai alapján Paliktól és Szalaytól várhatjuk, hogy megközelítik a gyári versenyzőket, s hogy közvetlenül mögöttük, az él­mezőnyben végeznek.