A kiváló sportember 1953-ban első helyen végzett a brüsszeli világbajnokságon egyéniben, majd hat esztendővel később a csapataranyat is begyűjtötte Budapesten. Három olimpián indult, 1952-ben Helsinkiben tagja volt a bronzérmes tőrcsapatnak, négy évvel később Melbourne-ben pedig az ezüstérmes párbajtőr- és bronzérmes tőrvívógárdának. Visszavonulása után sikeres edzőként működött, az ő irányítása alatt szerzett négy aranyérmet a vívóválogatott a tokiói olimpián 1964-ben. „Sákovics József az első olyan magyar szövetségi kapitány volt, aki nem félt az újtól – emlékezett Pézsa Tibor olimpiai bajnok kardozó. – Előtte az edzők úgy gondolták, hogy a vívás kiegészítő sportja a vívás, ő volt az, aki bevezette a fizikai felkészítést is, amelyre ma már esküsznek.” Sákovics Józsefet a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Vívószövetség is saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.