Sablonkérdés, de egy sérült játékosnál mégis indokolt: hogy van?Sablonkérdés, de egy sérült játékosnál mégis indokolt: hogy van?
Köszönöm, napról napra jobban – mondta Lipcsei Péter, aki 2008. augusztus 25-én, a Békéscsaba elleni NB II-es bajnokin (6–1-re győzött a Fradi) szenvedett térdszalagszakadást, porcsérülést, és augusztus 28-án meg is operálták. – Nemrég érkeztem haza a konditeremből, és kellemesen elfáradtam.
Mit csinált?
Egyrészt követem az orvosom, doktor Berkes István utasításait, de kaptam a Fradiban Mark Peace erőnléti edzőtől is személyre szabott edzéstervet. A legkülönfélébb térdszalagés combizom-erősítő gyakorlatokat kell csinálnom. A Sportkórházban gyógytornára jártam, az MTK-s Kanta Józseffel, a vívó Nemcsik Zsolttal és a tízpróbázó Zsivoczky Attilával is voltam egy csoportban. Zsámolyra fellépés, felugrás, ráülés, guggolás – ezt ismételgettem órákon át októbertől mostanáig. Most pedig a spinning a főszereplő.
Talán nem mindenki tudja: mi az?
Olyasmi, mint a szobabicikli, a ritmusos zenére hol ülve, de inkább állva kell tekerni, és higgye el, érzem, milyen jót tesz a térdemnek, erősíti a combizmokat. A számomra iszonyúan hosszúnak tűnő hónapok után engedélyt kaptam a futásra, tudja, micsoda öröm ez? Berkes doktor figyelmeztetett, hogy nagyon lehűlt a levegő, nyálkásak az utak, inkább a futópadra álljak, nehogy elcsússzak, és oldalra kiforduljon a térdem, az most nem jönne jól. Húsz-huszonöt perc kocogás az előírt penzum, de bevallom, fél óra és közepes is iram is előfordult már. Bírom, és ami a legfontosabb: egyáltalán nem érzek fájdalmat!
Emlékszem, október elején még azon merengett, abbahagyja.
Emlékszem én is, de megérthet: nagyon elkeseredtem. Tudtam, hónapokon át még csak nem is futhatok, bajnoki meccsekről nem is álmodhattam. Magam alatt voltam, csakhogy… Özönlöttek az SMS-ek, az e-mailek, hogy ne adjam fel, gyógyuljak meg. Legutóbb a nagy karácsonyi bevásárlás közepette egy idősebb úr megállított, és csak annyit mondott: szeretne mielőbb a pályán látni. Meghatottan álltam ott, és eszembe jutott, ha vannak emberek, akiknek ez ennyire sokat jelent, kötelességem mindent megtenni azért, hogy rendbe jöjjek, és betartom az utasításokat. A feleségem, a családom lelkileg rengeteget segített, hogy átvészeljem a nehezebb időszakokat, és a szurkolói üzenetek is erőt adtak. Bátyám, Gábor kétnaponta megmasszírozott, mágneságyat hozott, mert abban fekve felgyorsul a sejtek regenerációja.
Optimista a hangja.
Nem felejtem el, mit éreztem augusztus végén, de most, hogy hetente négy-öt alkalommal futhatok, persze hogy jó a kedvem! Nekem már az is ünnep volt karácsonykor, hogy kocoghattam egy jót… A neheze még hátravan, mellőznöm kell az irányváltásokat, a labdával még nem találkoztam, a sprintelés odébb van, és kérdés, miként reagál a térdem, ha másfél órát edzünk az alapozás közben. De elkezdem a többiekkel, az már bizonyos. Kedden újraindul a gyógytorna, és tizenötödike izgalmas nap lesz: Berkes doktor úr számítógép segítségével megvizsgálja, egymáshoz hasonlítja a térdeimet, a combizmokat, és ennek tükrében derül majd ki, mennyire terhelhetem a lábam.
És milyen lesz a csapat?
A sérülésekkel tarkított ősz után azt gondolom, ha Ferenczi István, Paul Shaw, James Ashmore és Liban Abdi meggyógyul, és én is rendben leszek, feljutunk.
