A Torres, Torghelle ékpár

Van mire emlékezni a mögöttünk hagyott esztendőben. Ha a 2008-as futballév jut eszébe, mire gondol vissza a legszívesebben?Van mire emlékezni a mögöttünk hagyott esztendőben. Ha a 2008-as futballév jut eszébe, mire gondol vissza a legszívesebben?

NYILASI TIBOR: – Nekem első a sorban Torghelle Sándor Albánia elleni fejes gólja. Mindenki tudta, milyen fontos az a meccs, addig küszködtünk, szenvedtünk, erőlködtünk, de az a gól Sanyinak, az egész csapatnak lendületet, a magyar futballkedvelőknek hitet adott. Szinte szikrázott a levegő a stadionban, és Sanyi fejese után mintha hatalmas lelki tehertől szabadult volna meg a válogatott – jó visszaemlékezni erre a gólra.

FARAGÓ TAMÁS: – Nem vagyok nagy futballszakértő, de nagyon szeretem a játékot: nem meglepő, hogy az egész világ rajong érte. Az angol bajnokság a kedvencem, ha csak tehetem, a rangadókat, az összefoglalókat megnézem, és hatalmas Manchester United-szurkoló lettem. A moszkvai Bajnokok Ligája-finálé, amelyben a United tizenegyesekkel felülmúlta a Chelsea-t, hatalmas élmény volt, de lenyűgözött a spanyolok játéka is az Európa-bajnokságon. Kiderült a régi igazság: a játékosok csinálják az edzőt. Szegény Luis Aragonésnak voltak rossz húzásai, de a klasszisai sztárt csináltak belőle.

RÁTGÉBER LÁSZLÓ: – Futballcsapat régen teljesített úgy, ahogy Spanyolország az Európa-bajnokságon. A németek a seszínű, extrák nélküli, néha kilátástalan játékukkal meg is nyerték volna a tornát, ha nincsenek a spanyolok. Fantasztikusan technikás csapat, élmény volt nézni a futballját.

Fordítsuk meg a kérdést: ha a 2008-as futballesztendő jut eszébe, mit felejtene el a legszívesebben?

NYILASI TIBOR: – Nem voltam boldog, hogy a Ferencváros ebben az évben is az NB II-ben ragadt. Mint ahogy azt is nehéz elfogadni, hogy mire beindulna a nemzetközi kupák őszi sorozata, mi már ki is estünk, nincs kinek szurkolni. Legutóbb éppen a Fradi jutott el az UEFA-csoportkörig, emlékszem, érkezett a Feyenoord, az FTC játszott a Schalke otthonában, szóval, jöttek a nagy meccsek egymás után, ezzel foglalkoztak az emberek, de ma már ez sincs.

FARAGÓ TAMÁS: – Futballt sajnos csak a televízióban látunk, itthon foci van, vagy még az sem mindig. Mondjuk én sosem értettem, hogy ha napi kétszer két órában edzenek a pólósok a harminckét perces mérkőzésükre, miként lehet egyórás tréninggel felkészülni a másfél órás futballmeccsre? Hallom a szép nyilatkozatokat, de én azt vallom, a sport, a mérkőzés olyan, mint a nemi aktus, éppen a megfelelő időben kell tettre késznek lenni: ha előtte vagy utána egy órával jön lendületbe az ember, azt már nem lehet figyelembe venni…

RÁTGÉBER LÁSZLÓ: – Hetente háromszor elmegyek a moszkvai Luzsnyiki Stadion mellett. Imádom az angol futballt, és itt rendezték a BL-döntőt, amelyen a Manchester United legyűrte a Chelsea-t. Csak éppen akkor én még nem dolgoztam Oroszországban… Így amikor elhaladok az üres stadion mellett, káromkodok egy ízeset, hogy akkor miért is nem tudtam itt lenni…

A futballvilág melyik szereplője szerezte önnek a legkellemesebb meglepetést 2008-ban?

NYILASI TIBOR: – Itthon egyértelműen Torghelle Sándor visszatérése volt a pozitívum, de az Európa-bajnokságon látott spanyol csatárkettős, Fernando Torres és David Villa játékát sem lenne könnyű kritizálni. Hihetetlenül jól játszottak…

FARAGÓ TAMÁS: – Lionel Messi és Alessandro Del Piero. Előbbi zseni, most robbant be, a következő tíz év meghatározó játékosa lesz, Del Piero pedig régóta az, és most újjászületett, ráadásul ő nemcsak futballistaként, hanem sportemberként is rendkívül megnyerő. Csípem őket.

RÁTGÉBER LÁSZLÓ: – Egyértelműen Fernando Torres. Kiváló csatár, szimpatikus, csendes, szerény embernek tűnik, ám különösen fontos, hogy a nagyobbik fiam, Lacika kedvence, így illik támogatni. Nemcsak ilyen válasszal, hanem néhány Torres-mez megvételével is…

A labdarúgóvilág melyik sze­rep­lője okozta önnek a legnagyobb csalódást 2008-ban?

NYILASI TIBOR: – Itt az év vége, ne személyeskedjünk, ne szomorkodjunk, van baj úgyis éppen elég. Tudja, hogy van a régi sláger: csak a szépre emlékezem…

FARAGÓ TAMÁS: – A Real Madrid védelme, a spanyol csapat évek óta egyszerűen képtelen normális bekkeket venni, így elbukja a fontos meccseket. Ahhoz képest, mekkora klub, milyen sok pénzből gazdálkodik, hihetetlen, hogy időnként milyen hibákat látni a védői­től. A másik örök csalódás az Arsenal: gyönyörű játék, lehengerlő sikerek, de ha egy kiélezett meccset kell megnyerni egy góllal, akkor elbukik.

RÁTGÉBER LÁSZLÓ: – Nagy csalódás volt, hogy Anglia nem volt ott az Európa-bajnokságon, feltételezem, nemcsak nekem, hanem az egész világnak hiányzott. Amikor az ősszel Zágrábban nyert négy egyre, akkor olyan pólókban jártak a szurkolók, amelyek arra utaltak, mennyire fájt nekik, hogy éppen a horvátok ejtették ki őket korábban az Európa-bajnoki selejtezőben.

A futballvilágban mi tenné boldoggá 2009-ben?

NYILASI TIBOR: – Ha a válogatott tavasszal is sikeres lenne, és talán elkezdené lassan magával húzza az egész magyar futballt.

FARAGÓ TAMÁS: – Ha a Manchester United megnyeri a Premier League-t és a Bajnokok Ligáját, nagyon elégedett leszek!

RÁTGÉBER LÁSZLÓ: – Tudja mit, nem vagyok igényes. Tudom, hogy Erwin Koeman csapata második a selejtezőcsoportjában, én megelégszem azzal, ha ott marad a magyar válogatott, ahol most van…