MEGMONDOM A MAGAMÉT...

Mindenki magán érzi, ebben a korban mire képes, mit akar, és mi az, amit végképp nem szeretne megtenni, mi az, amit még bevállal. Nekem ez a kategória, hogy Magyarországon profi szinten csak a Lokiban akartam focizni, de könnyen lehet, hogy az elhatározás kiterjed valamennyi osztályra. Mivel én is a közelmúltban vonultam vissza, a döntés nem lep meg, Kokó is összeszedett néhány rúgást, sérülést az évek alatt, amelyek lehet, hogy még nem hátráltatták a futballban, de nem is tették ellenállóbbá. Ami fix, és ez egyfajta tanács: levezetni muszáj, érdemes, ezt magammal is tisztáztam. Élsportoló esetében aligha egészséges azonnal és teljesen leállni, de ismerve őt ez a veszély nem fenyegeti. Egy-két év kell, hogy „leépítsük” magunkat, úgy, hogy a szervezetünk ne lássa kárát a kiszállásnak. Bármihez fog, sok sikert kívánok neki, őrizze meg szép emlékei között a Lokinak lőtt góljait, de azért arra is emlékezzen, hogy a serdülőválogatottól kezdve a közös meccseinken, amelyeken egy csapatban szerepeltünk, mi mindent tanult tőlem. Például gólt lőni – a passzaimból.