Minek higgyünk? A tabellának vagy a nyári szólamoknak? Úgy volt, hogy a cél a nemzetközi kupát érő pozíció, vagyis az elsőtől a negyedik helyig kvázi minden elfogadható – ehhez képest kilencedikek.Minek higgyünk? A tabellának vagy a nyári szólamoknak? Úgy volt, hogy a cél a nemzetközi kupát érő pozíció, vagyis az elsőtől a negyedik helyig kvázi minden elfogadható – ehhez képest kilencedikek.
Hárompontnyira vagyunk a negyedik Haladástól, hétre a harmadik Vasastól, szóval nem hiszem, hogy irreálisnak kellene bélyegezni az augusztusi elképzeléseket – felelte rövid töprengés után Horváth Gábor, az FC Fehérvár védője. – A terv nem teljesíthetetlen.
Csak?
Csak a tavaszi teljesítményünkhöz képest az őszt nehéz a helyére tenni. Rosszul kezdtünk, a siófoki vereség mélyütéssel ért fel. Azt gondolom, a decemberi helyezés miatt – is – mindenki csalódott valamelyest. Kötelező magunkban újra és újra végigpörgetni a szezont, a mérkőzéseinket. Huszonhárom éves vagyok, a csapat sem túlkoros, azaz fizikai és taktikai téren előrébb kell lépnünk a tavasszal. Fel sem vetődhet a szurkolóinkban, hogy hiányzik belőlünk a győzni akarás, hogy tudnánk mi ennél szebben, jobban... Sokat hibáztunk, nagyon sokat, lesz mit helyrehozni.
Feltéve, hogy marad Fehérváron… Valóban klubot vált a télen?
Külföldi érdeklődésről tudok, tételes ajánlatról nem. Semmi sincs kizárva. A Fulhamnél eltöltött napok arra inspirálnak, hogy magasabb szinten is kipróbáljam magam. Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam a nyári, londoni teszt ideje alatt, nem vallottam szégyent, de be kellett látnom: a magyar élvonalból nem feltétlenül egyenesen a Premier League-be vezet a futballista útja. Olyan lépcsőfokot érdemes választani, amelyre fel is tudsz lépni. Anno ilyen volt, hogy abban a csapatban játszszak, amelyikkel édesapám UEFA-kupa-döntőt vívott. Ezt elértem, Magyar Kupát és bajnoki bronzérmet nyertem a Fehérvárral, tehát jöhet a következő résztáv: légiósnak állni, pályára lépni a válogatottban – ezek a személyes céljaim a közeljövőre. Józanul kell felmérni a lehetőségeket, azaz az előbbi témánál maradva holland vagy belga klub reális választás lenne.
Ha a beilleszkedést, kommunikációs nehézségeket említette: önmagát felkészítette a verbális kihívásra? Tanul valamilyen nyelvet?
Az angollal egy ideig nyilván mindenhol elboldogulnék, nem adnának el, de tudom, ez nem elég.
Ahhoz viszont biztosan, hogy Erwin Koeman szövetségi kapitánnyal beszélgessen. A debreceni Rudolf Gergely mellett ön képviselte a honi ligát az északírek elleni keret mezőnyjátékosai között. Mi a hozománya az útnak, ha nem lép pályára?
Például a tapasztalatszerzés. Az ismerkedés. Az ösztönzés. Erwin Koeman elmondta, mit vár tőlem, ha „helyzetbe” kerülök. Nem ígérgetett, profi volt – mint a válogatott körül minden. A válogatottnál rend van, fegyelem, a munkamorál nagyon jó. Odakerül a játékos a kerethez, jelesül én, a magyar bajnokságból, és tekintettel arra, hogy szinte mindenki nyugatról érkezik, óriási plusztöltettel távozik. Előtte a példa. Több akar lenni, s újra egyike a meghívottaknak.