Az első világháború brit katonái között számos neves labdarúgó harcolt, és az ismerősöket sokszor egy helyre soroló angliai toborzási gyakorlatnak köszönhetően a csapattársak nemritkán egymás mellett küzdöttek a harctéren. A middlesexi ezred 17. zászlóalja például annyi játékost tömörített, hogy egyenesen „futballista-zászlóaljnak” becézték, ami azonban semmiféle kiváltsággal nem járt: az egység a somme-i, az arras-i és a cambrai-i csatában is részt vett.
A zászlóaljban létszám tekintetében a mai Leyton Orient elődjéből, a Clapton Orientből érkezők vitték a prímet: a csapat valamennyi játékosa és vezetője – összesen negyvenen – jelentkezett a hadtestbe. A háborús szerepvállalás vezéráldozattal járt, hiszen a két legfőbb góllövő, Richard McFadden és William Jonas a somme-i ütközetben életét vesztette. Így utóbbi játékos nem ölelhette meg újra szeretett feleségét, akinek kedvéért a harctérről üzent haza: ne küldözgessenek neki levelet a csapat hölgy rajongói...
Ugyanitt halt meg 1918. március 15-én Walter Tull, akinek neve nemcsak azért fontos, mert az első színes bőrű brit mezőnyjátékosként többek között a Tottenhamben és a Northamptonban is jelentős pályát futott be, hanem mert ő volt az első fekete tiszt is a brit seregben – noha ezt a hatályban lévő szabályok tiltották.
